Ethan épp rock zenekarával
turnézik az Államokban, amikor az egyik koncerthelyszínen betoppan egy egykori
groupie, a kábszeres Mary Ann, aki azt állítja, hogy Ethan 14 évvel ezelőtt
gyereket csinált neki. Mondani sem kell, az indie-rocker nem fogadja kitörő
lelkesedéssel a hírt, így Mary Ann annak rendje és módja szerint jól ki is
akad; olyannyira, hogy frankón „ott felejti” Janie Jones-t, vagyis Ethan ’állítólagos’, újdonsült lányát a
koncerten.
A kicsapongó életet élő férfinak
tehát nincs más választása, magával viszi Janie-t a hosszú útra. A rock and roll
életforma azonban nem egy 13 éves kislánynak való, nem beszélve arról, hogy
Ethannak nem csupán az új szituval, hanem a zenekaron belüli problémákkal is
meg kell küzdenie…
Tulajdonképpen tipikus, „összecsiszolódós”
történet ez, annak minden „klasszikus” kliséjével és velejárójával. Nem is
árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy természetesen Janie és Ethan
rendesen megkedvelik egymást a film végére. Mégis: David M. Rosenthal szerzői
alkotása a hibáival és kiszámíthatóságával együtt is szeretnivaló darab.
Bár a film a kezdeti lendület
dacára kb. 30 perc után egy icipicit leül, végül aztán ismét felveszi a fonalat
és Janie és Ethan road movie-ja nagyon is működőképessé és magával ragadóvá
válik.
Pedig valóban nem történik itt
semmi különös, Alessandro Nivola (Coco Chanel; Góóól!; Grace nélkül az élet) és
Abigail Breslin (A család kicsi kincse; Augusztus Oklahomában; A nővérem húga)
kettőse viszont annyira jól funkcionál, hogy a film negatívumairól a
főszereplők teljes egészében elterelik a figyelmet.
A Janie Jones hangulata icipicit
megidézi a Majdnem híres-t, noha
közel sem olyan kiegyensúlyozott mozi. A színészek ellenben jól ’muzsikálnak’,
ellensúlyozva ezzel Rosenthal kissé egyenetlen és frázisokkal teli szkriptjét.
Breslin és Nivola mellett feltűnik még mellékszereplőként Elisabeth Sue (aki a Las Vegas, végállomásból eltanult módon
csuklóból hozza a kábszi függő, szétcsúszott nőcit), Frank Whaley, mint a banda
egzaltált dobosa (!!!), és a zenekar menedzserét nagyszerűen alakító Peter
Stormare.
Jó kis zenék, helyenként egészen
nagyszerű operatőri munka, két kiváló főszereplő, és egy ötletes alapszitu.
Janie Jones! The stage is yours!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése