John Carney író-rendező készített
már zenés filmet, nem is akármilyet. A Once
2007-ben elnyerte a Sundance-en a zsűri nagydíját, és a maga kis dokumentarista, low-budget, indie-ségével valóban nagyon bájos és kellemes kis mozi volt. Ezután
Carney próbált más vizekre evezni – kisebb nagyobb sikerrel -, de végül mégis
csak visszatért arra a terepre, ahol igazán kényelmesen mozog: ismét zenés
filmet készített. Ezúttal azonban sokkal mainstreamebbre
és befogadhatóbbra vette a figurát. Ebből kifolyólag a Begin again egy csomó
blődséget is tartalmaz, és egyáltalán nem mentes a sztereotípiáktól.
Viszont Carney jó érzékkel
választott szereplőket a filmjéhez, és kétségkívül, a dalok valami elképesztően
frankók. Tuti, hogy ezek az akusztikus
indie pop nóták jól belemásznak majd a hallójárataidba! Az idei Oscaron
való részvétel a ’legjobb betétdal’
kategóriában tehát abszolút megérdemelt.
Carney végül is klasszul ’átmentette’
ebbe a közízléshez közelebb álló közegbe a Once megkapó hangulatát.
Ha utálod Keira Knightley idióta ’alien-vigyorát’, itt majd megkedveled; Mark
Ruffalo pedig marha jó ebben a lecsúszott, lazáskodó, alkesz szerepben. (Mondjuk
mikor játszott valaha szarul ez a faszi?) …és bár a Maroon 5 gügye, falzettekkel agyon cseszett pop
slágereitől rosszul vagyunk, Adam Levine mégiscsak kurva jó énekes, és abszolút
passzol a karaktere a filmbe. …és nem is vall szégyent színészként a fazon!
A direktor kínosan ügyelt arra,
hogy szkriptje kerülje a frázisokat. Természetesen ez teljes mértékben nem
sikerült, megvannak azért azok a bizonyos ’kötelező
körök’, de szummázva: ez egy kellemes, aranyos kis feel-good mozi, marha jó
zenékkel, és egy olyan New Yorkkal, ahol mi is bolyonganánk éjszakákon át,
klubról klubra, csehóról csehóra.
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése