Ondskan, azaz „Gonosz”. Így talán még érzékletesebb a
cím…
A Könyörtelenek c. 2003-as svéd
filmdráma Jan Guillou (a mai napig
Stockholmban élő és alkotó író - újságíró) alapvetése, az önéletrajzi ihletettségű
Ondskan nyomán készült. A könyv Svédországban kötelező olvasmány, szóval egy klasszikus
mű filmadaptációjáról van szó. Guillou művét megjelenése idején, 1981-ben
keményen támadták, főként erőszakos, agresszív tartalma miatt. Az író személyes
élményeit örökítette meg a regényben, amelynek igazságtartalmát aztán még
családtagjai is megkérdőjelezték, noha Guillou mindvégig kitartott álláspontja
mellett.
A Könyörtelenek főszereplője egy
deviáns, 16 éves fiú, Erik, aki édesanyjával és szadista nevelőapjával éli a
stockholmi középosztálybéli családok „átlagos” életét.
Erik balhés srác, az iskolában
rendszerint verekedésbe keveredik, otthon pedig ő maga kénytelen elszenvedni a ’pótfater’
kegyetlenkedéseit. A fiút a sorozatos balhéi miatt kicsapják a helyi
középiskolából, így egy bentlakásos, szigorú intézetben folytatja
tanulmányait, ahol reményei szerint tiszta lappal új fejezetet nyithat. Erik azonban hiába
ígéri meg Anyjának, hogy megpróbál jó útra térni, az új közeg idegenként
fogadja, s ebből ismét csak nézeteltérései és nehézségei adódnak…
Mikael Hafström utolsó igazán jó
filmje a Könyörtelenek, amit még otthon, Stockholmban forgatott, svéd
színészekkel, svéd alapanyagból. A rendező aztán ’átigazolt’ a tengerentúlra, de azt a különös ’ízt’ már nem sikerült átmentenie az USA-ba, amitől az ’otthoni’ munkái olyannyira működtek.
A Könyörteleneket méltán jelölték
2004-ben a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjra. Ez egy komoly
indulatokat és érzelmeket kiváltó mozi. Nem tökéletes, de’bivaly erős’ alkotás!
Természetesen Hollywood megérezte
Hafström Amerika-kompatibilitását,
hiszen a direktor végül nagy kegyesen feloldozást ad főhősének, Erik a
történet végén a mennybe megy. Nem csoda
tehát, hogy az Akadémia elismerően
csettintett a svéd rendező drámája láttán. Nagy kár, hogy a direktort azóta már
csak amolyan megbízható hollywoodi iparosként tartják számon a szakmában, s igazán
nem sikerült neki az „áttörés”.
A film nagy erénye, hogy mellőzi
a demagógiát és a szentimentalizmust.
A történet annyira körültekintően építkezik, és olyan jól adagolja - szinte már-már túl is pörgeti - a feszültséget, hogy Erik 'elégtétele' közben összeszorított foggal szurkolunk a srácnak, és egy valóban katartikus „Üsd, vágd, nem apád!” - jelenetnek lehetünk a szemtanúi. …de Isten ments, hogy spoilerezzünk!
A történet annyira körültekintően építkezik, és olyan jól adagolja - szinte már-már túl is pörgeti - a feszültséget, hogy Erik 'elégtétele' közben összeszorított foggal szurkolunk a srácnak, és egy valóban katartikus „Üsd, vágd, nem apád!” - jelenetnek lehetünk a szemtanúi. …de Isten ments, hogy spoilerezzünk!
Erik Ponti-ként az egykori
modell, Andreas Wilson kiválóan teljesít: hideg-rideg, ugyanakkor kellően
szenzitív is. Ezt a szerepet bizony rászabták!
Remek történet, maradandó,
feledhetetlen filmélmény a Könyörtelenek.
Látni kell!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése