Z a hangya, Egy bogár élete. Dante pokla, Volcano. Deep impact,
Armageddon… Ahogy Seth Rogen mondta volt a Knocked up-ban: a jó dolgok duplikálódnak.
Szóval itt van nekünk az idei
Oscar két versenyfilmje, a Kódjátszma
és A mindenség elmélete, és nem nagyon
tudjuk külön választani őket, hiszen a téma, az attitűd és a kifejezési mód
nagyjából azonos.
Mindkét film „based on true story”, mindkét film
főhőse kivételes kvalitásokkal rendelkező tudós, aki valami egészen elképesztő
dolgot vitt véghez, s egy igen fontos fejezettel bővítette a reál tudományok mindenkori
enciklopédiáját.
A különbség azonban az, hogy James
Marsh (Ember a magasban; Kettős játszma)
Hawking-filmje sokkal
kockázatmentesebb, mint az Alan Turning-ről
szóló biopic. Ez persze nem jelenti azt, hogy A mindenség elmélete rossz film
lenne, sőt. De bármennyire is igyekezett Marsh, a varázslat megteremtése, amely Tyldumnak sikerült, neki nem jött össze...
Nyilván másképp is vászonra
lehetett volna vinni ezt a sztorit és azok, akik Hawking munkásságára és
motivációira kíváncsiak, bizonyára csalódni fognak, ugyanis a The theory of everything
Hawking – egyébként nem túl izgalmas – magánéletére és valójában 'nem létező'
házaséletére fókuszál. A film remekül bemutatja a feleség, Jane vívódásait, de
minket sokkal jobban érdekelt volna, hogy Hawking hogyan írta meg Az idő rövid történetét, s hogy milyen konzekvenciákat vont le a kutatásai során.
Persze Hawking nem egy ’beszédes’
figura, s miután diagnosztizálják nála a motoros
neuronbetegséget, még inkább befelé fordulóvá válik, majd ugye a
betegség is gátolja fizikálisan a kommunikációban, így aztán elmondható, hogy a
film nagyjából kihozza a maximumot ebből a nem túl 'beszédes' témából.
Viszont: ennek ellenére is maradt bennünk némi
hiányérzet. Vártuk a katarzist, a varázst, ami végül nem jött.
De végül is ez egy szépen
kivitelezett, ’szép film’, Eddie
Redmayne és Felicity Jones pedig kiválóan teljesítenek, hozzák azt, amit egy ilyen mozi szereplőitől elvárunk. Sajnos azonban James Marsh nem volt elég bátor, nem
volt eléggé bevállalós, és „formabontás” helyett inkább egy tipikus Hollywood-i
biopic-et készített „a professzorról”. Döntés kérdése, ugye…
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése