…vitathatatlanul az egyik
legeredetibb magyar mozi az elmúlt két-három év terméséből, de azért ismerjük a
mondást: „vakok között a félszemű az
első”.
Bodzsár Márk első komolyabb
munkája nem rossz filmecske, de magán viseli a tipikus gyermekbetegségeket.
A rendező nyilván kedveli Tarantino-t, a honi alkotók közül pedig
minden bizonnyal Tímár Péter groteszk
látásmódja állhat hozzá közel. Ezzel önmagában nincs is baj, de Bodzsár még nem
elég tapasztalt ahhoz, hogy olyan lazán, de „katonásan” egységbe rendezze az anarchiát és a kaotikusságot, mint pl. Tarantino.
Az Isteni műszakból legfőképp az elegancia hiányzik, ami egy ilyen típusú film esetében elengedhetetlen. Elegancia nélkül súlytalanná válnak az
események, és minden kissé 'fapados' és 'szürke' lesz. Oké, Kelet-Európában
vagyunk, tiszta sor. De attól még a Balkán
bukéját másképp is érzékeltethetnénk. Stílusosabban…
De hogy ne csak a negatívumokról
essék szó:
A film jó kis karakterekkel
dolgozik. Keresztes Tamás szociopata, ninja-buzi
mentős figurája telitalálat, de Rába Roland is remek, mint mindig, ahogy Zsótér
Sándorral sincs semmi gond. Ötvös András, Milán szerepében picit el is törpül a
zseniális mellékszereplők mellett, de ő is hozza, amit kell.
A mentőben és az éjszakában
játszódó szcénák egészen kiválóak, azonban Milán telefonbeszélgetései a
Szerbiában ragadt arával kissé kilógnak a „tornasorból”.
Ezek a jelenetek nem tartoznak a film jobban sikerült momentumai közé.
Picit ambivalens az összkép, mert
egyrészt érezni az akarást és a bizonyítási vágyat Bodzsár Márk filmjén - az
Isteni műszak produkál is néhány emlékezetes pillanatot -, de az újkori magyar
filmművészet bénázásai még azért jócskán tetten érhetőek benne.
Bodzsár tehetséges fiatalember.
Bízunk benne, hogy a következő mozija képes lesz túllicitálni az Isteni műszakot, és akkor nem lesz itt probléma!
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése