A stanfordi börtönkísérlet a modern pszichológia egyik leghírhedtebb/leghíresebb "reality-je".
A németek 2001-ben a stanfordi
eseményeket alapul véve már készítettek egy egyébként teljesen okés Das experiment c. filmet - igaz ott a
dolog lényegét leszámítva minden körülmény fiktív volt, s elsősorban egy
izgalmas mozifilm elkészítése lebegett az alkotók szeme előtt. ...azaz: a Stanfordban lezajlott tényleges történéseket eddig még senki sem adaptálta filmre!
Az 1971-es, mindössze 6 napig
tartó, Dr. Philip Zimbardo
vezetésével lebonyolított „kutatás” célja az volt, hogy kísérleti úton bizonyítsa, hogy az
ember külső, irányított behatásokra milyen gyorsan akklimatizálódik egy adott
közeghez, s milyen meghatározott viselkedésformákat képes felvenni viszonylag
rövid idő leforgása alatt.
A kísérletben önkéntes diákok
játszották el ’foglyok’ és ’őrök’ szerepét az egyetem alagsorában
berendezett speciális börtönben. Zimbardo
és csapata szánt szándékkal igyekezett olyan körülményeket teremteni, amelyek
nagy valószínűséggel deperszonalizáció
és deindividualizáció kialakulásához
vezetnek majd az alanyoknál.
A kísérlet első napján pl.
ráparancsoltak a „rabokra”, hogy feltétlen maradjanak otthon, amíg nem hívják
be őket az intézménybe. A „behívás” igen életszerűen
történt: a helyi rendőrség – mely szintén közreműködött a kísérletben - megjelent
az adott résztvevő otthonában, s mint közönséges köztörvényes bűnözőt,
bilincsbe verve vitte az alanyt a stanfordi egyetem alagsorába, a kísérlet
helyszínére. A „letartóztatás” sok esetben meglehetősen teátrálisan zajlott: a
résztvevőket gyakran szomszédaik szeme láttára vette őrizetbe a jard. Zimbardo
így próbált hatást gyakorolni a „foglyokra”, s a lehető legrealisztikusabbá tenni
a rabság és az elítélt-lét illúzióját.
Ugye mindenki számára ismerős a sztori, azaz a kísérlet végkimenetele: 6 nap után – idő előtt - Zimbardo kénytelen volt leállítani az egyébként 2 hetesre tervezett
megfigyelést, ugyanis már 2 nap után komoly problémák jelentkeztek: a „foglyok”
közül ketten is emocionális zavarra utaló tüneteket produkáltak. Zimbardo először azt hitte, hogy csupán a szabadulás érdekében
bevetett trükkről van szó, de aztán olyan mértékben „fejlődött” negatív irányba a két
fogvatartott pszichés állapota, hogy végül pár nap után haza kellett engedni
őket.
S hogy mi vezetett a problémák
kialakulásához? A kísérlet előrehaladtával több „őr” is egyre durvábban,
egyenesen szadista módon kezdett el viselkedni. Az alanyok láthatóan örömüket
lelték ’társaik’ sorozatos, folyamatos kínzásában, megalázásában.
A film igyekszik a lehető leghűbb
módon visszaadni a történteket, bár a szicíliai származású Dr. Zimbardo-val szívesen elbeszélgetnénk; nem biztos, hogy a most
82 éves pszichológus professzor egyetért azzal, ahogyan a film a kísérlet lebonyolítását, a
körülményeket és őt magát ábrázolja. Bár Billy
Crudup kitűnően helyt áll Zimbardo
szerepében - igyekszik árnyalni a karaktert, amennyire tőle telik -, tény, hogy a film összességében negatív színben tünteti fel a mai
napig aktív pszichológus szaktekintélyt.
Zimbardo kísérlettel kapcsolatos lelki vívódásait
egyébként is csak felszínesen érinti a szkript. Ez az alkotás achilles sarka is egyben:
összességében – miként a 2001-es német mozi – a The Stanford prison experiment is inkább „csak” a történésekre
fókuszál. Esetében sincs mély, valós karakterdráma. Viszonylag keveset tudunk
meg a kísérlet tényleges körülményeiről és a szereplőkről. Ezt a hiányosságot
azonban remekül ellensúlyozzák a böriben játszódó, pattanásig feszült szcénák, a
lelki hadviselés igen érzékletes bemutatása, s a parádés színészi játék.
Ezra Miller elképesztően erős, ahogy kedvenc hollywoodi ifjoncunk Tye Sheridan is mindent belead. A prímet azonban a Majdnem híresből és Kevin Smith Red State-jéből ismerős Michael Angarano viszi, aki kirobbanó alakítást prezentál a fogva
tartó, „John Wayne” szerepében.
A 2015-ös Sundance-en 2 díjat is bezsebelt az elszánt indie filmes, Kyle Patrick Alvarez mozija. Abszolút megérdemelten! Kiváló a korfestés, nagyszerű a fényképezés, a rendezés pedig ritmusos és határozott!
Bár vannak hiányosságai a
filmnek, s végül az üzenet is kissé ügyetlenkedve van megfogalmazva, mégis egy borzasztóan erős atmoszférájú mozival állunk szemben.
Sajnálhatjuk, hogy a honi
forgalmazók megfosztottak minket ettől az élménytől is…
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése