A két egyházi főméltóság kibeszélő
show-ja izgalmas és érdekfeszítő 2 órát produkál. Az elszánt diplomata
Oscar-jelölt rendezője, Fernando Meirelles úgy készített tabudöntögető egyházi
mozit, hogy közben azért picit 'korrekt' is maradt, s – bár nézőpont kérdése – okosan
nem magát a vallást, a vallásosságot ekézi, nem ítélkezik, „csupán” az egyház
működésének visszásságaira hívja fel a figyelmet.
Botrányfilm helyett Meirelles
olyan kamaradarabot rendezett, amely egyrészről szórakoztató – hisz milyen
mulatságos már a focirajongó argentin püspököt meccsnézés közben elcsípni a
római csehóban, s mennyire szürreális az, hogy a német pápa a nap
levezetéseképp Rex felügyelőt néz a tv-ben -, másrészről meglepően releváns és
fontos kérdéseket vet fel a katolikus egyház funkcionalitását illetően. A direktor ráadásul bevonja a diskurzusba a
nézőt, a két egyházi főméltóság beszélgetéseinek részesévé tesz minket.
Számos fontos aktuális témát
érint A két pápa. Terítékre kerül az egyházi konzervativizmus, a cölibátus
kérdésköre, a pedofil papok, meg még egy csomó kényes dolog, és mindeközben nem
jófejkedő módon, nem kedélyeskedve, de képes azt is bemutatni a film, hogy
bakker, ezek a tiszteletteljes fazonok is csak emberek. Tele kételyekkel,
bizonytalansággal. S akár még a hitükben is meginognak olykor, épp úgy, ahogy
bármely földi halandó.
Meirelles nem demitizál,
szimplán a papság, az egyházi lét hétköznapi oldalára fókuszál.
Anthony Hopkins kiváló, a show-t
azonban ellopja előle Jonathan Pryce – már csak a karaktere okán is.
A 3 Oscar-jelölést begyűjtő A két
pápa intelligens alkotás, ritkaság számba megy az ilyen! Esetenként picit
didaktikus és demagóg – bocs! -, de kétség kívül emlékezetes,
rendhagyó darab! Fontos mozi!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése