5 barát, 5 hétköznapi fickó.
Mindenük megvan: kutya, gyerek, ház, feleség. Mégis, úgy tűnik 40 körül szinte
törvényszerű a „zavar”… vagy a midlife crisis, vagy csak szimplán a második tinédzserkor… Ki tudja? A lényeg:
ez az 5 „ártalmatlan” fazon egy úgynevezett „kéjlakot” tart fent a belvárosban,
ahol büntetlenül és - nem utolsó sorban – észrevétlenül és titokban csalhatják
az asszonyt. Csak hogy egy nap váratlanul egy meggyilkolt nő holttestét
találják a pecóban, s megkezdődik az idegőrlő „ki kiben bízhat, és kiben nem, hívjuk-e a rendőrséget, vagy sem” – kezdetű
agyalós játék…
Antoinette Beumer 2010-ben
forgatott, hazájában, Hollandiában igen sikeres krimi-thrillerének az ’előzménye’ – vagyis belga megfelelője –
volt a 2008-as, szintén azonos címen futó The loft című mozi, amelyet a belga Erik Van Looy rendezett – ez utóbbi tehát
az „eredeti”.
Az érdekesség a dologban az, hogy
Van Looy 2014-ben amerikai közegben, amerikai szereplőkkel újra forgatta
2008-as munkáját, amely épp most debütál a hazai mozikban. Szóval jelen
kritikánk tárgya Van Looy eredetijének a remake-je, a belga rendező pedig nemrég
ugye önmagát ’ctrl c – ctrl v-zte’ … Érti?
A szkript in medias res belecsap a lecsóba, valamennyire még érdekesnek is
mondható a sztori, ugyanakkor a fináléra kicsit unalomba fullad ez a sok
darabos kirakós játék, és az sem tesz
jót összességében a filmnek, hogy túl sok a meglehetősen valószerűtlen csavar. Így
kicsit dugába dől az addig egyébként egészen klasszul építgetett suspense és
történet…
A másik kettőt nem láttuk, de
tény, hogy ez a holland verzió a ’90-es évek
’klasszik thrillereinek’ hagyatékából táplálkozik, ami nem rossz dolog,
tekintve, hogy manapság az ilyen jellegű mozi ritka, mint a fehér holló; minden
túlontúl ’rapid’ és hektikus…
A The loft egy nosztalgikus
hangvételű, az átlagnál picit jobb, de egyébként nem túl kiemelkedő thriller,
ami esti kikapcsolódásnak pont megteszi (tutira jól fogunk aludni a
megtekintése után!), viszont másnapra garantáltan elillan, mint a szüzesség a
nászéjszakán…
60%
