Rossz szomszédság 2 - Neighbors 2: Sorority rising

Az első rész sikere után szinte borítékolható volt a folytatás!

No persze voltak kétségeink: mégis, hogy a jó fenébe lehet megtartani/fenntartani az ötletességet, a frissességet? És nem utolsó sorban: hogyan lehet újfent vállalható forgatókönyvet összerántani? Olyat, amely gördülékenyen - nem mondvacsináltan, nem nyögvenyelősen - viszi tovább Radnerék történetét.  

Jelentjük: nem sikerült a bravúr – legalábbis győzelemről biztosan nem beszélhetünk -, a 2. rész, bármily erősen is kezd, jóval harmatosabb, mint az előző. 

Seth Rogen-ék még Zac Efront is visszacitálták a siker érdekében, pedig az ő karakterének az újbóli felbukkanására – az előző rész zárása után – egy kicsit sem számítottunk. Jó húzás volt azonban az ügyeletes csajmágnes ismételt szerepeltetése, hisz az ő karaktere az, aki tulajdonképpen megmenti a filmet az enyészettől! Efron az, aki képes visszacsempészni az első etap jóleső humorát. A kissé esetlen szkriptet azonban még a fiatal sztár egészen lehengerlő komikusi vénája és tökéletesen kidolgozott hasfala sem tudja „felhúzni” az első felvonás szintjére. 

A Rossz szomszédság 2 nagyjából hasonló dramaturgiai ívet jár be, mint elődje, azzal a különbséggel, hogy a Radner family ezúttal egy ádáz, mindenre elszánt, iszonyúan öntudatos lányszövetséggel kénytelen felvenni a kesztyűt. 

Akad jó pár ütős poén ezúttal is. Ugyanakkor minden ütős poénra jut egy-egy gyengébb is, ami összességében kissé felemássá teszi az élményt.

Nézhető, de közel sem olyan frappáns, mint a 2014-es első rész.

60%

http://www.imdb.com/title/tt4438848/

The Purge: Election Year

Nyilvánvaló b-kategóriás jellege ellenére is bírjuk a The purge – szériát. Az első, horrorisztikus atmoszférával – és Ethan Hawke-al - csatasorba állított epizód után James DeMonaco rendező némileg változtatott a koncepción és jóval mozgalmasabb (akciódúsabb) irányba terelte a sztorit: az Anarchy – a második rész – egyértelmű hiányosságai dacára is egy élvezhető, szórakoztató trash-mozi lett.

A The Purge önmagában egy okos kis „vízió”, az alkotóknak azonban nem nagyon sikerült – még az egészen okésra sikeredett második részben sem – lecsapniuk az egyébként frappáns ötletre épülő történet magas labdáit.

Nem túl meglepő: az Election year sem él a lehetőségeivel, sőt, ami a második felvonásban szimpatikus volt – hogy DeMonaco kellő öniróniával és lazasággal kezelte a sztorit -, az itt most csak nyomokban érhető tetten. Komolykodós, demagóg, és ostoba az Election year - és sajnos a ’zúzás’ sem olyan acélos ezúttal, mint az előző epizódokban.

A harmadik rész központi figurája Charlie Roan szenátorasszony. A hölgy kisgyermekként - az „írtás” éjszakáján - szemtanúja volt szülei kegyetlen lemészárlásának, s elhivatottan küzd az Alapító Atyák, és az „erőszakos, éves megtisztulás” ellen. Egyre több követőre lel, hisz mégis ki a franc örvend annak, hogy van egy éjszaka az évben, amikor bárki bárkinek - következmények nélkül - baltát állíthat a hátába...

Az aktuális „purge” egyik legrelevánsabb célpontja tehát az elszánt politikus asszony, aki megdönteni készül a közelgő választások során az Alapító Atyák egyeduralmát.

DeMonaco alapvetően jól diktálja az ütemet, abszolút nézhető kis kaszabolás a harmadik The Purge, ugyanakkor azok a kis fincsi „betétek” és fricskák – az utcán rohangáló őrültek és az általuk megjelenített finom társadalomkritika -, amelyek az előző részt szimpatikussá – és különlegessé - tették, most picit erőltetettnek hatnak, és nem is ütnek igazán. DeMonaco-nak nem sok frissességet sikerült beinjektálnia az Election year-be a második epizódhoz képest. Holott a trilógia eddigi cselekményvezetése – még ha kissé együgyű is, de – végül is konzekvens és a maga módján egészen logikus. Egyértelmű volt, hogy most – az előzőrész „túlélő show-ja” után -, az ellentábor, vagyis a lázadók perspektívájából lesz levezényelve a sztori. Jó döntés!

Sajnos azonban túl sok a fájó közhely és a szájbarágós lózung. Oké, ezúttal sem vártunk Orwelli víziót, de tény, ami tény: ez most icipicit „besült”. Úgy tűnik DeMonaco-nak idáig sikerült mellőznie az „amerikai pátoszt” - eddig bírta. Ettől függetlenül az Election year bepasszol a trash-sorba, nem sokkal rosszabb, mint az előző két rész. De rosszabb, annyi szent. 

Reméljük, hogy a negyedik epizódra – mert, hogy lesz olyan, még szép! – a rendező-ötletgazda összeszedi minden kreatív energiáját, s valami egészen brutális, kompromisszummentes, friss mozit készít, azaz: kiköszörüli a csorbát! 

55%

http://www.imdb.com/title/tt4094724/