The Purge: Election Year

Nyilvánvaló b-kategóriás jellege ellenére is bírjuk a The purge – szériát. Az első, horrorisztikus atmoszférával – és Ethan Hawke-al - csatasorba állított epizód után James DeMonaco rendező némileg változtatott a koncepción és jóval mozgalmasabb (akciódúsabb) irányba terelte a sztorit: az Anarchy – a második rész – egyértelmű hiányosságai dacára is egy élvezhető, szórakoztató trash-mozi lett.

A The Purge önmagában egy okos kis „vízió”, az alkotóknak azonban nem nagyon sikerült – még az egészen okésra sikeredett második részben sem – lecsapniuk az egyébként frappáns ötletre épülő történet magas labdáit.

Nem túl meglepő: az Election year sem él a lehetőségeivel, sőt, ami a második felvonásban szimpatikus volt – hogy DeMonaco kellő öniróniával és lazasággal kezelte a sztorit -, az itt most csak nyomokban érhető tetten. Komolykodós, demagóg, és ostoba az Election year - és sajnos a ’zúzás’ sem olyan acélos ezúttal, mint az előző epizódokban.

A harmadik rész központi figurája Charlie Roan szenátorasszony. A hölgy kisgyermekként - az „írtás” éjszakáján - szemtanúja volt szülei kegyetlen lemészárlásának, s elhivatottan küzd az Alapító Atyák, és az „erőszakos, éves megtisztulás” ellen. Egyre több követőre lel, hisz mégis ki a franc örvend annak, hogy van egy éjszaka az évben, amikor bárki bárkinek - következmények nélkül - baltát állíthat a hátába...

Az aktuális „purge” egyik legrelevánsabb célpontja tehát az elszánt politikus asszony, aki megdönteni készül a közelgő választások során az Alapító Atyák egyeduralmát.

DeMonaco alapvetően jól diktálja az ütemet, abszolút nézhető kis kaszabolás a harmadik The Purge, ugyanakkor azok a kis fincsi „betétek” és fricskák – az utcán rohangáló őrültek és az általuk megjelenített finom társadalomkritika -, amelyek az előző részt szimpatikussá – és különlegessé - tették, most picit erőltetettnek hatnak, és nem is ütnek igazán. DeMonaco-nak nem sok frissességet sikerült beinjektálnia az Election year-be a második epizódhoz képest. Holott a trilógia eddigi cselekményvezetése – még ha kissé együgyű is, de – végül is konzekvens és a maga módján egészen logikus. Egyértelmű volt, hogy most – az előzőrész „túlélő show-ja” után -, az ellentábor, vagyis a lázadók perspektívájából lesz levezényelve a sztori. Jó döntés!

Sajnos azonban túl sok a fájó közhely és a szájbarágós lózung. Oké, ezúttal sem vártunk Orwelli víziót, de tény, ami tény: ez most icipicit „besült”. Úgy tűnik DeMonaco-nak idáig sikerült mellőznie az „amerikai pátoszt” - eddig bírta. Ettől függetlenül az Election year bepasszol a trash-sorba, nem sokkal rosszabb, mint az előző két rész. De rosszabb, annyi szent. 

Reméljük, hogy a negyedik epizódra – mert, hogy lesz olyan, még szép! – a rendező-ötletgazda összeszedi minden kreatív energiáját, s valami egészen brutális, kompromisszummentes, friss mozit készít, azaz: kiköszörüli a csorbát! 

55%

http://www.imdb.com/title/tt4094724/