Bár mindenki arról beszél, hogy Mel Gibson beállt a sorba, s Liam Neeson, valamint Kevin Costner után szabadon az ausztrál sztár
is „60 feletti gyermekmegóvós akciózásra”
adta a fejét, a Blood father mégsem
lett az Elrabolva filmek színtiszta
parafrázisa.
Nem hibátlan mozi a Jean-Francois Richet (Halálos közellenség) rendező kezei közül
kikerült újsütetű ’apa-lánya akció’,
ugyanakkor igyekszik új színeket vinni a Neeson-ék
által beindított trendbe, s ez mindenképp szimpatikus húzás a részéről.
Ezúttal nem arról van szó, hogy
apuci egyszemélyes hadseregként veszi fel a harcot a teljes ukrán – vagy ilyen,
olyan – maffia ellen, de még csak az Eiffel-tornyot
sem szándékozik beledózerolni a Szajnába.
Nem, hogy nem szándékozik, nem is tudná, hisz a Blood father főhőse hús-vér karakter; erős és állhatatos, de
egyúttal esendő is és finoman szólva sem egy Superman.
John Link 9 évet húzott le a sitten, s épp megjavuló félben van. No pia, no drogok.
Próbál jobb ember lenni, s próbál hasznos polgárként reintegrálódni a
társadalomba; a lakókocsijában üzemeltetett tetováló szalon az egyetlen esélye
a túlélésre - mindeközben rég nem látott tinédzser lányát kutatja.
A kiscsaj nyakig merült a
szennyben. Mexikói maffiózó pasijának köszönhetően apja nyomdokaiba lépve
drogozik, s mindenféle illegális tevékenységben támogatja a szeretett férfit.
Lydia-t azonban oltári nagy pácba sodorja a deviáns létforma és bedrogozott
mámoros állapotában - egy kiélezett szituban - lepuffantja barátját, melynek
következtében sicario-k és mexikói
bandatagok erednek a nyomába. Nincs más lehetőség: 10 év után felveszi a
kapcsolatot apucival, aki megpróbálja kihúzni a csávából a lányt, így
kárpótolva őt az elvesztegetett évekért.
Vitathatatlan, hogy Richet vitt némi pátoszt a sztoriba, de
szerencsére még az elviselhetőségen innen tudja tartani az apa-lánya drámát, s
így a film szenvelgősebb jelenetei sem fulladnak totális giccsbe! Sőt, akad itt
egy-két figyelemreméltó dialógus! Amikor Gibson
és Erin Moriarty (A nyár királyai; Captain fantastic) a
szuicid irányultságukat vesézgetik minden, csak nem egy tipikus apa-lánya
eszmecsere. Az ex-sitkós Link nem egy
finom figura, ennek megfelelően röpködnek a bazdmegek, de nincs túltolva a
vulgaritás. Richet szereplői
meglepően emberiek, emberi reakciókkal, emberi 'képességekkel'. Bár nem ásunk a
karakterek mélyére, azért szépen kirajzolódik minden egyes szereplő
háttértörténete.
...Mel Gibsonnak baromira jól áll a kissé szétcsúszott, vezeklő apa - karakter,
s bármennyire is faék egyszerűségű a történet, az écsapa komplex, érdekes
figura, az ausztrál fenegyerek pedig kitűnően játszik – meg merem kockáztatni,
hogy jó ideje nem láttuk már ilyen kirobbanó formában Gibsont.
Régi vágású történet, régi vágású
megvalósítás, poros amerikai országutakkal, leharcolt motelekkel, kicsit Mad Max-esen, olyan kitűnő
mellékszereplőkkel, mint William H. Macy,
Michael Parks és az ifjú tehetség, Thomas Mann.
Hibáival együtt is bírtuk!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése