A The fundamentals of caring után ismét egy Netflix-mozi, ismét príma szereplőgárdával és parádés színészi
alakításokkal - indie-köntösben,
fontos témáról, a szívhez közel.
Bár a baba-rablós sztoriban azért
ennél talán picit több volt, a Mother
c. kisfilmjével már a Sundance-t és a
Cannes-i Filmfesztivált is megjárt
író-rendezőnő Sian Heder remek,
szórakoztató párbeszédekkel operál, és megindító stílusban meséli el az
otthontalan, többnyire a kocsija platóján héderező Tallulah különös történetét.
Ellen Page zseniális, de a kiváló karakter színésznő, Allison Janney az, aki uralja -
bámulatosan erős jelenlétével - a filmet. Mellettük Tammy Blanchard is parádézik a „szétcsúszott”anyuci szerepében...
Tallulah gyermeket rabol - ami nyilvánvalóan nem helyénvaló dolog.
Ez esetben azonban egészen hathatós érveken alapszik a bűntett: a címszereplő
ugyanis egy olyan csélcsap, drogokon élő, leamortizált, motiválatlan anyukától
„csór”, aki képtelen megfelelni az anyaszerepnek, mi több, magas ívről tojik a
még éppen csak totyogó kislányára. Tallulah
kézbe veszi az irányítást, önhatalmúlag fosztja meg Carolyn-t az anyaságtól, s átmenetileg fiúja édesanyjánál, a
konzervatív írónőnél, Margo-nál húzza
meg magát. Azt hazudja „anyósának”, hogy a kislány az övé, s Margo fia nemrégiben lépett le tőlük.
Támogatást kér az asszonytól – vagyis a „nagymamától”-, aki lelkiismeretesen
igyekszik eleget tenni nagyszülői feladatainak, s próbálja „betörni” a zabolázatlan Tallulah-t. A két tök különböző lelkületű nő megkedveli
egymást, de persze mindvégig sejteni lehet, hogy Tallulah nem fogja megúszni a számonkérést - azaz a felelősségre
vonást.
A Tallulah egy jól felépített, különös hangvételű indie-dráma, kissé furcsa lezárással.
Nem tökéletes, de mindenképp emlékezetes mozi!
A színészi játékról pedig csak
szuperlatívuszokban tudunk nyilatkozni.
Felelősségről, felelősségvállalásról,
felelősségtudatról. Meg ilyenek...
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése