Shelley

Ugyan már elkészítettük „2016 legjobb horrorjai” összegzésünket (itt találod), az biztos, hogy ha előbb látjuk, a dán Shelley-nek helyet szorítottunk volna a listán - méghozzá valahol az élmezőnyben!

A Shelley tulajdonképpen azt a pőrébb horror vonulatot erősíti, amit nemrégiben A boszorkány, vagy a The eyes of my mother hozott. Semmi nyoma itt a Blumhouse-os artisztikusságnak és a vásári CGI-őrületnek. Az iráni származású Ali Abbasi – ühümm, ő is iráni, csak úgy, mint Babak Anvari, az idei év horror szenzációjának, az Under the shadow-nak a rendezője – olyan nyomasztó, gyötrelmes hangulatot teremt, ami idén kevés zsáner filmben volt ilyen pregnánsan jelen. Talán a már említett The eyes of my mother tudta ugyanilyen kíméletlenül borzolni az idegeinket.

Nyoma sincs a megszokott mainstream mutatványoknak. A film teljesen eszköztelen! Nem azzal éri el a hatást, hogy premier plánban megmutatja a borzalmakat; „csak” kilátásba helyezi azokat! Abbasi pedig a végletekig húzza-nyúzza a sztorit, hogy aztán kegyetlenül, irgalom nélkül lecsapjon. 

A plakát nem hazudik: aki járatos a zsánerben sejtheti, hogy a klasszikus Rosemary gyermekéhez hasonló borzalmakra lehet majd számítani. Az első filmes direktor azonban új köntösbe bújtatta a jól ismert sztorit – új adalékokkal fűszerezte, új kontextusba helyezte, s még inkább lecsupaszította. 

Elena Bukarestből érkezik házvezetőnőnek a dán házaspárhoz. Louise és Kasper egy erdőszéli lakban éli mindennapjait, a világtól elzártan, egy hatalmas tó partján. Nincs áram, nincs víz-gáz, teljes mértékű a szegregáció. A párocska egy pici önfenntartó farmot, házi gazdaságot vezetve igyekszik a maga kis autonóm, elszeparált, remete-szerű életét élni. Ebbe a különös miliőbe csöppen bele Elena, akinek egyetlen célja, hogy pár év múltán annyi pénzzel térhessen vissza Romániába, hogy a fővárosban, Bukarestben végre megadhassa gyermekének azt, amire már mindketten oly régóta vágynak: saját pecó, külön élet, rendes egzisztencia.

A fiatal román nő kezdetben nehezen asszimilálódik – nincs mobil, nincs internet -, majd egyre jobb viszonyba kerül a házaspár női tagjával, Louise-al, aki egy baráti beszélgetés alkalmával említést tesz arról, hogy férjével, Kasperrel milyen régóta szeretnének gyereket, sajnos azonban minden egyes próbálkozásuk kudarcba fulladt ez idáig. Louise elhúzza Elena előtt a mézesmadzagot: ha vállalja számukra a béranyaságot, nem kell 2-3 évet gürcölnie a bukaresti lakásért. 9 hónap után annyi pénzzel távozhat, amivel jóval gyorsabban alapozhatja meg a jövőjét - felülírva a korábbi, hosszadalmasabb ütemtervet. Elena nem sokat hezitál, belemegy az „üzletbe”, csak hogy a terhesség nem a jól ismert dramaturgia szerint alakul. Úgy fest, mintha embrió helyett valami nem evilági növekedne a testében.

Abbasi pellengérre tűzi az anyaság intézményét, nyíltan beszél a várandósság nehézségeiről és – urambocsá’ - negatívumairól, s a nőkben végbemenő hormonális változásokat szövi össze a horrorral. Oké, láttunk már ilyet, említettük is ugye az előképet, Polanski modern klasszikusát. Abbasi azonban tényleg új szemszögből közelítette meg a témát. Eleve már a két nő közti „szerződés” rendkívül különös, s új szintre helyezi a Rosemary gyermeke problematikáját; ráadásul az iráni direktor tovább is gondolja a cselekményt: a jövevény megérkezik! És hát Isten ments, hogy spoilerezzünk, de itt utalnánk vissza a tavalyi év egyik legütősebb zsáner filmjére, a The Witch-re!

Abbasi mozija lassan, komótosan hömpölyög, tudatosan építgeti magát. Iszonyúan nyugtalanító, vérbeli horror, pedig még csak nem is ömlik benne patakokban az a bizonyos. Helyette a rendező a szürke hétköznapok nyomasztó rettenetét filmesítette meg, s emelte természetfelettivé. A félelmeinknél, aggályainknál, s az elhatalmasodó kétségeinknél durvább horror ugyanis nem létezik!

A két központi szereplő, a fiatal román színművésznő, Cosmina Stratan, illetve dán kolleginája, Ellen Dorrit Petersen kiválóan játszanak, a köztük lévő feszültség kézzel tapintható! Egyrészt nekik, másrészt pedig Abbasinak és az általa teremtett bivalyerős atmoszférának köszönhető, hogy a Shelley egy egészen kivételes horrorfilm lett!

Ne higgy az imdb pontszámnak, ez bizony minőségi rettegés a javából!

80%

http://www.imdb.com/title/tt5013688/