Valószínűleg ez az a szubzsáner,
amelyet már mindenféle perspektívából megközelítettek, kifordítottak, fejre
állítottak, összezatyultak – ahogy illik.
A Mike Carey nagy sikerű könyvéből, Mike Carey által filmre adaptált The girl with all the gifts azonban minden igyekezetével azon van,
hogy új életet fecskendezzen a zombi filmek kissé már elhasznált, elcsépelt narratívájába.
S ez összességében sikerül is neki!
A dél-koreai Train to Busan már meginvitált minket idén egy hasonló műfajú tripre, ott azonban nem volt ilyen
jellegű gondolatiság a történet mögött; száguldott a zombi expressz és slussz.
Jelen esetben viszont egy igen
komoly kis sztori lapul a háttérben. Másrészt a cselekmény sem a jól ismert
panelekből építkezik. Már az első percben nyilvánvalóvá válik: nem a klasszikus
dramaturgia mentén haladunk majd, nem lesz idilli, békés felvezetés.
Katonák tologatnak kerekesszékekbe
láncolt, hozzávetőlegesen 10 éves gyerekeket - cellákból ki-be. Valamiféle
különös továbbképzés zajlik, s aztán hamar kiderül, hogy a katonai támaszponton
túl, ahol a furcsa események játszódnak, már javában tombol a zombiapokalipszis.
A központi szereplő egy különös, félig ember, félig „kiéhezett” – Carey kontextusában ekként nevezik az emberhúsra éhes, dülöngélő
élőholtakat – kislány, Melanie,
akinek egyetlen barátja és mentsvára Miss
Justineau, a „kiéhezett”
gyerekekért foggal-körömmel harcoló tanárnő.
Hamar beüt a krach, a támaszpont kordonját és falait egy villámgyors támadás
során ledöntik a vérszomjas élőhalottak, s innentől kezdve a néhány túlélő, köztük
Melanie, Miss Justineau, egy-két katona, valamint a járvány - vagyis az azt
terjesztő fertőző gomba - ellenszerét állhatatosan és fanatikusan kutató tudós,
Dr. Caldwell menekülni kényszerülnek.
Egy csomó feszkós szcéna
következik eztán – már inkább klasszikusabb mederbe terelve ezzel a
cselekményt. Colm McCarthy, az első
mozifilmjét jegyző direktor azt az iskolát követi feszültségkeltés és kontextus
ábrázolás terén, amelyet Danny Boyle
a 2002-es, kultikus 28 nappal később c.
zsánerfilmjével megteremtett.
A The girl with all the gifts tehát le sem tagadhatná, hogy jobbára
európai, vagyis brit mozi – "jobbára", mert amerikai koprodukcióban készült -, s mint olyan, a
megfogalmazásban és a tálalásban is mer picit más és formabontóbb lenni, mint Hollywoodban készült versenytársai.
A young-adult műfaji elemekkel egészen ügyesen zsonglőrködik a Kiéhezettek, miközben
azt sem rejti véka alá, hogy valójában egy véres, kompromisszummentes zombifilm!
A kis költségvetés egyáltalán nem
látszik a végeredményen – a Lidl és Barclaycard reklámokra nyilván
kötelezően volt szükség -, vizualitás tekintetében meglepően erős és látványos
a film! A finálé pedig egészen nyomasztó és hard.
Nem is beszélve a legeslegutolsó, emlékezetes képkockákról.
Hatalmas kedvencünk nem lesz Colm McCarthy munkája, ugyanakkor mégis
csak az utóbbi évek legötletesebb, leginvenciózusabb zombi sztorijáról beszélünk!
Meglepő, hogy a
magyar nagyközönség is részesülhetett az élményben, hisz az ilyen különc, egyedi
alkotások szoktak rendre elkerülni minket!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése