Susan Sarandon még mindig ereje teljében! Most épp egy olyan kis
független feel-good moziban remekel,
amely ugyan részben elkerülte a filmvilág figyelmét, nagyon is érdemes a
megtekintésre, hisz nem sok meggyőzőbb, hangulatosabb, ízlésesebben összepakolt
vígjátékot tud felmutatni a tavalyi filmes szezon.
No nem színtiszta bűbájoskodásról
és „hepiskedésről” van itten szó! A The
meddler főszereplője, a Sarandon
által megformált, folyton izgő-mozgó anya karakter ugyanis egy csomó fóbiával
és lelki teherrel viaskodik a játékidő bő 90 percén keresztül. Konstans. Susan Sarandon viszont épp az a zseniális
művész, aki egy ilyen sokoldalú, komplex karaktert képes baromi szerethetővé,
és rendkívül emberivé varázsolni, s a nézőhöz a lehető legközelebb hozni. Nem
kell ehhez más, „csak” apró kis gesztusok, és borzasztóan erős jelenlét! Egyik
kedvenc, immáron 70-es éveit (!!!) taposó színművésznőnk pedig brillírozik az
olykor szétcsúszott, olykor rendkívül határozott, összességében igen
rapszodikus, egzaltált özvegyasszony szerepében.
Marnie elsősorban azért tette át székhelyét a keleti partról a
nyugatira, hogy felnőtt, midlife crisis-ben
tobzódó lányát gardírozza – azaz nap, mint nap aggódó, anyai sms-ekkel bombázza -, s hogy férje
halála után ő maga is picit regenerálódjon a napsütötte, óceánparti közegben.
Lorene Scafaria (Míg a világ
vége el nem választ) második szerzői filmje kicsit döcögősen indul – megvolt
bennünk a félsz, hogy egy szokványos, moralizálgató, szószátyár indie élmény lesz ez -, majd a mozi magára
talál, s egészen parádés jelenetekkel, ötletes kis közjátékokkal, működőképes
mellékszálakkal örvendezteti meg a nézőt; mosolyt csal az arcra, felvidít,
ügyes poénokat szór, és végtelenül emberi szituációkba helyezi szereplőit. És
sok esetben magunkra ismerünk, mintha Scafaria
kisasszony tükröt tartana elénk!
Rose Byrne testhezálló szerepben domborít, - s ha már itt tartunk, elmondható,
hogy az összes női karakter a helyén van -, és J.K. Simmons is kellemes meglepetés - meggyőző és hiteles!
Susan Sarandon elől azonban képtelenség ellopni a show-t! Ez az ő bulija, nem is kérdés!
A meddler kifejezést angolul a „minden
lében kanál”, „kotnyeles”, „túlbuzgó”, folyton „alkalmatlankodó” személyekre használják – egészen találó, kifejező
és lényegre törő cím a történet ismeretében!
Susan Sarandon pedig minden előbb felsorolt jelzőnek eleget téve
formálja meg karakterét úgy, hogy közben mer „játszani” az amúgy is játékos
szkripttel, és mer végletesen szenzitív és sebezhető lenni. A The meddler az ő lehengerlő one man show-ja!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése