Beteg.
De vajon mi a faszra számítottam,
ha William Friedkin - a legendás William Friedkin, aki olyan alapvetéseket
jegyez, mint a Francia kapcsolat vagy Az ördögűző - „fekete-komédiázásra” adja
a fejét?
Fekete-komédia??? Az, persze, de
tényleg kurvára fekete ám! Olyannyira, hogy gyakorlatilag még a nevetőizmainkat
is alig-alig dolgoztatja meg. Hiába, Friedkin 70 akárhány évesen is egy
kibaszott, tajtékzó őrült, aki ebbe a filmbe akkurátusan bele is gyömöszölte az
összes eddigi, felgyülemlett frusztrációját.
Chris kurva nagy bajban van, kell
a zsé (lecsúszóban lévő drogdíler ugyanis a lelkem), ezért – nem túl hosszas
morfondírozás után – úgy dönt, hogy az 50 ezres életbiztosítás reményében jól
hidegre teszi a Muttert. Természetesen Chris oltári nagy balfék, ezért egy
profira bízná a „mutatványt” – és itt jön a képbe Joe, a ’Gyilkos’…
A Friedkin által bemutatott
family tulajdonképpen egy elmebeteg Besenyő család, ahol Apuka rezignáltan
veszi tudomásul fiacskája ördögi tervét (sőt, még ő maga is igényt tartana a
lóvéra), s ahol a mostoha anyuci – nem törődve a nyomorult konvenciókkal és az
illemmel - egy szál punciban rohangál a házban – mondanom sem kell, totál
másnaposan.
A színészek óriásiak. Emile
Hirsch – kicsit mintha Jack Blackre hasonlítana a csávó, nemdebár? -, Thomas
Haden Church, Gina Gershon és Matthew McConaughey.
Joe egy kivagyi, pszichopata
faszkalap… a maga texasi, „redneck” modorával, üveges tekintetével és önhitt
megnyilvánulásaival.
Konegi pedig már megint lejátszik
mindenkit a színről…
A film egyébként egy ’93-as
színdarab adaptációja, melyet szintén William Friedkin rendezett. A színházi
jelleg, és a mű klausztrofób, deprimáló hangulata azonban remekül érvényesül a
vásznon.
Beteg, nagyon beteg. Én előre
szóltam!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése