Azért az külön megérne egy misét,
hogy milyen nívóbeli változásokon megy keresztül – eufemizmus, na ja… - az
Amerikai Filmakadémia. Mert tegyük a kezünket a szívünkre: sem az Argo-akció,
sem a Némafilmes, sem pedig A bombák földjén nem volt katartikus alkotás. Sőt,
ha kíméletlenül őszinték akarunk lenni, ezek az Oscar-nyertes filmek még az adott év 10 legjobbja közé sem nagyon férnének be.
Az Amerikai botrány „csupán”
jelölve volt idén a legjobb film díjára, és valóban, nem mondhatni, hogy gyenge
alkotás lenne, de David O. Russell lightos gengszter sztorijánál is bőven
akadtak jobbak tavaly.
Russell mozija, olyan, mintha a
Wall street farkasának a kistesója lenne. Kevésbé odabaszós, kevésbé
szókimondó, sőt, elpirul, ha csöcsöt lát, és meg van illetődve, ha kap egy
tóckost…
A rendező különleges
munkamódszere, hogy óriási teret enged a színészeinek, így azok önfeledten
imprózhatnak, toporzékolhatnak, drámázhatnak – ha úgy tetszik… Az Amerikai
botrány nagy erőssége tehát a színészi játék. A Russell biztosította
lehetőségekkel a mostanra már kifinomult művésszé érett Jennifer Lawrence él a
legügyesebben (jött is a Bafta, meg a Golden Globe). Hihetetlen, hogy még
mindig csupán 24 éves a csaj!!! Az alakítása alapján sokat dicsért Amy Adams is
rendben van, bár esetében valószínűleg annak szólt a temérdek elismerés, hogy
hasonló szerepben eddig még nem nagyon láthattuk – így a meglepetés erejével
hat a szende vöröstől a rengeteg „majdnem cici villantás”, és a domina póz. Aki
még feltétlen kiemelendő a gárdából, az Bradley Cooper. A faszi szépen lassan,
kiváló aktorrá válik, és tulajdonképpen neki, és az isteni Jennifernek
köszönhetjük a film igazán emlékezetes momentumait. A tenyérbe mászó, seggfej, opportunista
FBI-ügynök szerepében Cooper remekel.
Christian Bale meg már most egy
legenda. Sajnos azonban épp az ő karaktere – és vele a tudatos, célzott
hízókúra – az, ami miatt ordít a filmről, hogy egyértelműen a díjkiosztókra
pozícionálták.
Az American hustle amúgy
tisztességes munka – nagyon is az. Részletgazdag – talán picit túlságosan is -,
kimunkált, és míves. Helyenként még vicces is – no persze közel sem annyira,
mint a „bátyó”, a The wolf of Wall Street.
Szélhámos gengszter film létére
viszont túlságosan jólfésült és maníros – kicsit olyan,
mint egy másodosztálybeli, vértelen, kókadt pöcsű Scorsese-mozi.
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése