…hogy a Lone survivor amolyan
tipikus háborús amcsi propaganda film lenne? Részint igaz, hisz jól ismerjük a
színészből lett rendező, Peter Berg Hollywood-kompatibilis gusztusát. A
direktor szinte már fetisiszta „odaadással” gerjed a patetikus nagyjelenetekre és
kifejezetten lájkolja a cukormázat. Ennek ellenére azonban elmondható, hogy A
túlélő Berg eddigi talán legkevésbé tenyérbemászó műve a Ronda ügy óta.
A Vörös Szárnyak Hadművelet 4 fős
SEAL-brigádjának története már csak azon okból kifolyólag is különleges, hogy
rögtön az elején spoilerrel kezd! Ezt a „halál-túrát” csupán egyetlen
szerencsés „résztvevő” élte túl: a Marcus Luttrell névre hallgató katona.
A sztori végkicsengése tehát
hamar nyilvánvalóvá válik, mégis olyan izgalmat és golyózáport kapunk, amit
tuti, hogy jó darabig nem tudunk majd feledni. Az amerikai tengerészgyalogosok
vs. tálibok majd’ 1 órás lőpárbaja lélegzetelállító. Mintha minden egyes golyó
a fejünk mellett zúgna el…
…és mivel a film „based on true
story”, ezért még inkább hat a lelkünkre és az emócióinkra. Miközben azért
valahol azt is jól tudjuk, hogy hiába a hangzatos „urban legend”, miszerint a
Taylor Kitsch által megformált Mike Murphy tengerészgyalogos önfeláldozása még
a filmben bemutatottnál is sokkal megrendítőbb módon zajlott…
…nos hát, igen. Ilyen cinikus a
mindenkori, dörzsölt mozirajongó… Hollywood azért nem tud mindent leerőltetni a
torkán - pláne, ha maga ’a pátosz’, az a
bizonyos „túlontúl nagy falat”.
De persze ismét csak jártatom a
pofám, kétség nem fér hozzá, hogy a Lone survivor az utóbbi évek egyik
legemlékezetesebb háborús filmje - még akkor is, ha tök nyilvánvaló, hogy
Luttrell valójában tutira nem nézett vissza ’hálás-párás’ tekintettel a
megmentőire a sztori végén. …hisz azok a szemében még akkor is szimpla afgán gonosztevők
voltak…
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése