2014. június 4., szerda

The green butchers - Zöld hentesek


Habár a film 2003-as, kishazánkba úgy kb. 2008 környékén ért el a híre. Ekkor kezdték el műsorra tűzni a szigorúan és keményvonalasan „művész” mozik a Zöld hentesek c. alkotást, mely azóta már sokat emlegetett alter-kult filmmé avanzsált a "műértő körökben".
Valami bűzlik Dániában… De ezúttal aztán végképp távol álljon tőlünk a Shakespear-i verbalitás. Maradjunk annyiban, hogy Dánia meglepően „mocskos” és romlott – persze csak úgy finoman, árnyaltan…
Anders Thomas Jensen egyértelműen az egyik legfigyelemreméltóbb kortárs dán filmes. Szórakoztatóbb, mint Trier, és nem annyira „érfelvágós”, mint Vinterberg.
Jensen azóta már díjat díjra halmozott, elkészítette a kiváló Ádám almáit, az Esküvő utánt, majd megírta az Egy jobb világ c. dráma forgatókönyvét, melyet a legjobb idegen nyelvű film Oscar-jával tüntettek ki 2011-ben.
A Zöld hentesek Jensen korai zsengéje, ugyanakkor – a műértők nem tévednek!!! – a film egy igazi kis csiszolatlan gyémánt a maga nemében. 


Kannibalizmus. Aha. Nem, nem a Cannibal Holocaust, nem trancsír-horror, nem is eszetlen slasher. Csak így „egyszerűen”, és „pőrén”: kannibalizmus.
Svend és Bjarne furcsa fazonok. A két szerencsétlen hentes-flótás elhatározza, hogy húsboltot nyit, de sajnos egyikük sem elég jó marketinges. Ergo: az üzlet halálra van ítélve. Szó szerint, ugyanis Svend egyik este véletlenül bezárja a fagyasztókamrába az ott ügyködő villanyszerelőt, aki reggelre szépen „hullává mered”. Svend kétségbe esik, de mivel le kell szállítani a pipi fasírtot a céges bulira, s a bolt épp nem áll igazán jól nyersanyag ügyében, úgy dönt, hogy a gazdag fejeseknek emberi húst szállít a vacsorára. A party pedig – ki gondolná… - olyannyira jól sikerül, hogy a két ’zöld hentes’ (itt szeretném felhívni a figyelmet a kivételesen zseniális magyar címre!) boltját hirtelen megrohamozzák az érdeklődők, az üzlet fellendül, és mindenki azzal a bizonyos husival szeretné teletömni a bendőjét…


A Zöld hentesek azon túl, hogy kiváló a sztori és nem mellesleg remekül működik benne az irónia, mélyebben is értelmezhető.
Bjarne vívódásai a normális élet (a megnyugvás, a szerelem), és a hűtőkamra halált hozó légköre között, a pap története, aki a felesége húsából „merített erőt” egy sajnálatos repülőgép szerencsétlenség során, mind mind a cselekmény úgynevezett „metaszintjeit” hivatottak ábrázolni. 


Mindnyájan egymásból táplálkozunk… Így vagy úgy, ténylegesen, és átvitt értelemben. Ez a szimbolika úgy érvényesül és mutatkozik meg a műben, hogy Jensen alkotása azért mindeközben megmarad szórakoztató játékfilmnek.
Nevetünk, kacagunk, elképedünk. Kissé persze fanyar a hangulat. De a dánoktól ezt már megszokhattuk.
A kulináris élvezetek kedvelőinek. 

85%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése