"Kifejezetten az ERŐSZAK témájáról szólva: a probléma nem az, hogyan mutatom meg az erőszakot, hanem az, hogyan mutatom meg a nézőnek a saját helyzetét az erőszak és annak ábrázolása viszonyában." (Michael Haneke)
Michael Haneke korunk egyik
legöntörvényűbb rendezője. Az osztrák direktort nem érdeklik a különböző
divathullámok és zsánerek, ő olyan crossover mozikat készít, melyeket minden
esetben a művészi önkifejezésnek rendel alá.
1997-es Furcsa játék c. terror
mozijában (nálunk csak 2002 őszén került bemutatásra!) a pszicho-thriller
zsánerből csinál hülyét oly módon, hogy azért mindnyájunk számára garantált a
rettegés.
A film nyitójelenete egy banális,
idilli képpel indul: látunk egy boldog családot kérdezz-feleleket játszani az autóban; Apu, Anyu és a gyerek épp a
hétvégi nyaraló felé tartanak… önfeledtség, világbéke, harmónia és összhang. Majd jön Mike Patton
eszeveszett trash-metálja, berobban a b-filmekre jellemző villódzó felirat
(„Funny games”), és máris eloszlik minden kétely: nem egy bárgyú családi
moziról lesz itt szó!
…a family tehát megérkezik az
üdülőtelepre, Anyuka rántottát készít, miközben a srácok – Apuka és a kölök – a
vitorlást basztatják a közeli tavon. Aztán feltűnik a két tenisz short-os
fazon, kérnek kölcsönbe pár darab tojást (!) és elszabadul a pokol…
…a szenvedést, a kínt és a
keservet Haneke nem mutatja meg, hanem már azok következményeivel
szembesíti a nézőt! Abszurdba hajló jeleneteket koreografál az olyan
elképesztően erőszakos történésekből, melyekből minden más filmes egyértelműen
agresszív, véres jelenetsort komponálna.
Haneke nem horror-t, még csak nem
is thriller-t szándékozott forgatni! A német rendező a saját félelmeink elé
tart görbe tükröt, megmutatja, hogy a biztosnak, biztonságosnak vélt életünk
milyen gyorsan hullhat darabjaira, s hogy milyen vékony kötélen táncolunk.
Haneke maró gúnnyal teli
társadalomkritikát fogalmaz meg, a két „gonosztevőt” furcsa koordinátori
szerepbe helyezi, alternatív történetvezetési variációkat kínál, megeleveníti a
reality show-k embertelen, rideg világát. …és mindezt rettentően tárgyilagosan
és rezignáltan teszi… 1997-ben!!!
…a két kulcsfigura ámokfutása
céltalan (öncélú), unalomból fakadó „furcsa” (?) játék. A gyilkosság pedig móka
és kacagás, már-már börleszkbe hajló esemény, szánalmas és mint olyan,
rendkívül jelentéktelen.
Provokatív, erős, hatásos mozi a
Furcsa játék, csak haladóknak!
95%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése