Ugye mindnyájan eljátszadoztunk
már azzal a gondolattal, hogy „Mi történt volna, akkor ha…”.
A nő kétszer c. keserédes
romantikus film azonban nem csupán ’eljátszadozik’ a gondolattal, hanem valóban
’eljátsza’ azt.
„Sliding doors” („tolóajtók”) a
mű eredeti címe, mely természetesen sokkal beszédesebb, mint a magyar „fordítás”.
A film azt mutatja meg igen szemléletesen, hogy mi történik a tolóajtókon
innen, és a tolóajtókon túl.
Csak, hogy értsd: Helen (Gwyneth
Paltrow) egy pocsék, félresikerült nap után tart hazafelé. Nem elég, hogy a munkahelyéről
kirúgták, óriási a tömeg a londoni metróban, mindenki lökdösődik és tolong. A
kérdés: mi történik akkor, ha Helen „mögött”, és mi történik akkor, ha Helen
orra „előtt” csapódik be a metró szerelvény ajtaja? Rájön-e, hogy balfasz,
élősködő, naplopó barátja arcátlanul csalja? Lesz-e inflagranti? Egyáltalán:
tényleg ilyen nüansznyi apróságokon múlik az életünk?
A Sliding doors tehát két lehetséges
valóságot mutat be, úgy, hogy aztán végül mégis egy mederbe tereli a
történéseket. Sorsszerűség mindenek felett! Paralell-egység!
Nem egy eget rengető ötlet ez
(Krzysztof Kieslowski 1987-es Véletlen c. alkotása tulajdonképpen ugyanezt a
kérdést járja körbe, hasonló módon; a Sliding doors tehát tekinthető egyfajta
parafrázisnak is). Nem korszakalkotó a kérdésfelvetés sem, viszont A nő kétszer
tipikusan brit hangulata, John Hannah lehengerlő modora, a számos kiváló
mellékszereplő (John Lynch, Jeanne Tripplehorn, Kevin McNally) és Peter Howitt
író-rendező Európai Filmdíjat nyert szkriptje gondoskodnak a minőségi
szórakoztatásról.
Ráadásul Howitt nem rág a szánkba
semmit, csupán mesél. A filmvégi tanulság sem annyira egyértelmű, lehet
nyugodtan rágódni azon, hogy kinek, milyen utat kell ahhoz bejárnia, hogy a
jelleme megfelelően fejlődjön, s kiteljesedjék.
Nem kirobbanóan erős, de nagyon
kellemes filmélmény „A tolóajtók”. A ’90-es évek végi romantikus film – termés egyik
csiszolatlan ékköve.
TUDTAD, HOGY?
-
A főszereplő John Hannah mutatta meg a film
forgatókönyvét Sydney Pollacknak, akit rögtön érdekelni kezdett a projekt.
Pollack lett végül a Sliding doors producere.
-
Amikor Sydney Pollack először felhívta Peter
Howitt-ot azzal az infóval, hogy vállalja a film finanszírozását, Howitt egy londoni bárban
ivott épp, és némileg spicces állapotban volt. A jó hír gyorsan kijózanította a
rendezőt…
-
A könyv, amelyre Helen véletlen teát önt a
filmben, Lee Harper klasszikusa a Ne bántsátok a feketerigót.
-
Gillian Anderson és Minnie Driver is
versenyeztek a női főszerepért.
-
Howitt jó barátja Brian May, a legendás Queen
zenekar gitárosa. Az író-rendező megkérte May-t, hogy írjon zenét az alkotáshoz. Az
Another world c. szerzemény végül nem kerülhetett bele a filmbe, különféle
financiális okok miatt, viszont May ’98-as szóló albumának címadó dalává vált.
-
A direktor cameo-zik egyet a műben: ő rendel
botrányos liverpooli akcentussal kávét Helen első munkanapján a pub-ban.
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése