Ennyire személyes és ihletett
filmet még biztosan nem készítettek Coenék…
A Llewyn Davis világa tök
egyszerű mozi, mégis ’valahol’ nagyon, de nagyon bonyolult. Lehetne akár ’fikciós
biopicnek’ is nevezni, hiszen a címszereplő kitalált személy, ugyanakkor annyira „él”
a vásznon – hála Oscar Isaac csodás játékának -, hogy jó darabig fel sem merült
bennem, hogy Llewyn Davis nevű folk énekes valójában sosem létezett.
A folyton lesajnált, jobb sorsra „érdemes
művész” fájdalmas portréja a mű. Llewyn ugyanis hiába énekel szívből,
gyönyörűen és éretten, Bud Grossman (F. Murray Abraham) a chicagói kiadói fejes
nem lát benne fantáziát, szerinte Llewyn nem elég extrovertált. Talán duóban
több esélye lenne… Úgy hiszem ez a bizonyos jelenet az egyik legmeghatóbb
momentuma az alkotásnak…
No de, hogy ne csupán negatív
dolgokról essék szó: a film amellett, hogy tartalmaz egy jó nagy adag
keserűséget – már csak a búskomor folk dalok miatt is -, képes vidám pillanatokat
is okozni. Llewyn párbeszéde a John Goodman által megformált Roland Turnerrel
pl. nagyon vicces, de a macskával folytatott huzavona is rendkívül
komikus.
Alapvetően azonban ez egy szomorú film. Llewyn sofa
surfing-jében ugyanis nincs semmi felemelő, az a bizonyos kopott kord zakó
pedig a mélabú 'szinonimája'. Bár van azért reménysugár, hiszen a művész
szabadsága végtelen, s ezt Llewyn nagyon jól tudja. Nem is kíván behódolni,
belőle nem lesz „jó” hakni zenész…
Coenék filmje megalkuvás nélküli,
hatásos, sallangmentes alkotás, egy tökéletes főkarakterrel, akinek minden
rezdülését és reakcióját értjük és érezzük.
Az év leglíraibb műve, Coenék
legköltőibb munkája! Minden ízében kifejező, nagyszerű film a Llewyn Davis
világa!
„Kétféle ember létezik a világon:
aki kétféle emberre osztja azt… és vannak a vesztesek!”
95%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése