Elijah Wood = Frodó. És ez már mindig így marad...
Nem tápláltam komoly elvárásokat
a mű irányába, hiszen a Hibátlan előadás rendezője az az Eugenio Mira, aki a
nem is olyan régen bemutatott A vég c. identitászavaros spanyol sci-fi thrillerben
is közreműködött. De mivel a szinopszis felkeltette a figyelmemet, adtam a
Grand pianonak egy esélyt.
Tom Selznick generációjának egyik
legfontosabb zongoristája épp a nagy ’come back’-re készül. A fazon 5 éve nem ment hangversenyterem közelébe, mivel különféle fóbiáinak
(lámpaláz, kishitűség és társai) leküzdésével volt elfoglalva. Tom
legutolsó koncertje kifejezetten szarul sült el, a sokak által
eljátszhatatlannak vélt és tartott darab utolsó 4 strófájába csúnyán belesült. Ezt
a baklövést szeretné most korrigálni. Amikor azonban megkezdődik a koncert,
Selznick egy fenyegető üzenetet talál a partitúrájába írva: „Ha egy rossz
hangot játszol, meghalsz!”. Nagyon úgy tűnik, hogy ez lesz Tom leghosszabb,
legizzasztóbb előadása…
Az ötlet nem rossz, a kivitelezés
azonban hagy némi kívánni valót maga után. A forgatókönyv egész egyszerűen
összecsapott. Pedig ha azt vesszük alapul, hogy az a Damien Chazelle követte
el, aki az olyannyira várt, agyon magasztalt Whiplash író-rendezője, akkor joggal
tehetjük fel a kérdést: vajon Chazelle hogyan volt képes egy éven belül egy
meglehetősen rossz (Grand piano), majd aztán egy kurva jó filmet (Whiplash) összehozni? Talán írjuk a J.K. Simmons-os mozit valami megmagyarázhatatlan isteni
sugallat számlájára? Egyáltalán: ez ugyanaz a csávó??
Wood ide nem elég, még akkor sem,
ha nagyon igyekszik. Pedig a színész még zongoraleckéket is vett a szerep
kedvéért... Reméljük, hogy legalább már a szamár induló megy neki…
Lehetett volna ebből egy jó
tempójú, Joel Schumacher Fülkéjére hajazó feszült thriller, de Chazelle rosszul
hangsúlyoz: ebből a zongoradarabból fájóan hiányoznak a csúcspontok, nincs
igazi feszültség, nincs ’orgonapont’ és suspense, ráadásul a jól felépített
ok-okozati összefüggéseket is nélkülöznünk kell.
Bár a Whiplash-t még nem láttuk,
de ha már "Chazelle és zenés film", akkor tuti, hogy inkább J.K. Simmons-t és a
multimilliomos jazz dobost ajánlanánk, nem ezt az átgondolatlan, több sebből
vérző sablon thrillert.
45%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése