2014. szeptember 8., hétfő

Thanks for sharing - Vágyak szerelmesei


Kevés olyan mozi jön a tengerentúlról, amely egyszerre működik tömegfilmként, és underground indie alkotásként is. A Vágyak szerelmesei alkotó gárdája valami hasonló célt tűzhetett ki maga elé: feleljünk meg a Multiplex közönségnek, és közben legyünk jók Redford bácsinál (Sundance) is.
Azt kell mondanom, hogy a terv végül is sikerült, pedig a Thank’s for sharing utolsó harmada mégis picit a megúszásra hajt. Egészen odáig egy nagyon rendben lévő crossover mozit kapunk. 


A szexfüggőség aktuális téma, bár nyilván megfelelő formanyelvet kíván, főként, ha a nagy plénum elé kívánjuk tárni. Steve McQueen felkavaró A szégyentelen c. műve ezt a kérdéskört jóval depresszívebben, drámaibban - és megalkuvásmentesen - járta körbe 2011-ben, Stuart Blumberg (A gyerekek jól vannak) filmje viszont a romkom zsáner elemeire épít – némileg tehát csendesebb vizekre evez.
Az elgondolás azonban működik, még akkor is, ha a probléma legmélyére azért nem igazán sikerül leásnia Blumbergnek.


A függőségét egy terápia során feldolgozni és felszámolni kívánó 3 férfi történetét párhuzamosan követjük nyomon. Egyikük Mike, a nős férfi (Tim Robbins), aki már többnyire kilábalt a „kórból”, és mentorként működik közre a szóban forgó terápiás csoportban; a másikuk Adam (Mark Ruffalo), aki már szintén túl van a nehezén, de még mindig küzd a démonaival, ráadásul épp most kopogtat be az ajtaján álmai hölgye (Gwyneth Paltrow meglepően jól fest a szexi lingerie-ben!)…
…és itt van még Neil (Josh Gad), a betegsége miatt főként az evésbe menekülő sürgősségi orvos, aki még jócskán rehabilitációra és mentori segítségre szorul.
Mindegyikük életében feltűnik egy kulcsfigura: Mike esetében rég nem látott, korábban drogfüggőséggel kezelt fia tér vissza a szülői házba és okoz felfordulást. Adam a szerelem és a szex problematikájával találja magát szemben. Vajon élhet-e egészséges nemi életet újdonsült barátnőjével úgy, hogy közben a kurvákkal és különféle beteges szexcsatákkal teletűzdelt múltja kísérti? Neil pedig egy valódi lelki társra tesz szert, a szintén szexfüggő féktelen tetovált csajszi, Dede (Pink!) személyében. Vajon működik – e igaz barátság nő és férfi között?  


A viccesebb jeleneteket egyértelműen Josh Gad karakterének köszönhetjük. A Tim Robbins és Mark Ruffalo – féle sztori próbálja komolyabb mederbe terelni a filmet. A filmet, amely kétségkívül üdítően hat a mostani kínálatban, viszont végül aztán mégsem mer határozott állást foglalni, és nem meri kerek-perec kimondani a véleményét. Pedig jó a felütés, hiszen a főszereplők hús-vér emberek, átlagos pasik, akikkel képesek vagyunk együtt érezni, mivel őszintén, mindenféle mellébeszélés nélkül kezdik el mesélni a történetüket.
Kár, hogy a végére a szálakat valamelyest elvarratlanul hagyják… Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy belefáradnak a mesélésbe…
Köszönöm, hogy megoszthattam!

70% 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése