Kevés olyan mozi jön a tengerentúlról,
amely egyszerre működik tömegfilmként, és underground indie alkotásként is. A
Vágyak szerelmesei alkotó gárdája valami hasonló célt tűzhetett ki maga elé:
feleljünk meg a Multiplex közönségnek, és közben legyünk jók Redford bácsinál
(Sundance) is.
Azt kell mondanom, hogy a terv
végül is sikerült, pedig a Thank’s for sharing utolsó harmada mégis picit a
megúszásra hajt. Egészen odáig egy nagyon rendben lévő crossover mozit kapunk.
A szexfüggőség aktuális téma, bár
nyilván megfelelő formanyelvet kíván, főként, ha a nagy plénum elé kívánjuk tárni.
Steve McQueen felkavaró A szégyentelen c. műve ezt a kérdéskört jóval
depresszívebben, drámaibban - és megalkuvásmentesen - járta körbe 2011-ben,
Stuart Blumberg (A gyerekek jól vannak) filmje viszont a romkom zsáner elemeire
épít – némileg tehát csendesebb vizekre evez.
Az elgondolás azonban működik,
még akkor is, ha a probléma legmélyére azért nem igazán sikerül leásnia
Blumbergnek.
A függőségét egy terápia során
feldolgozni és felszámolni kívánó 3 férfi történetét párhuzamosan követjük
nyomon. Egyikük Mike, a nős férfi (Tim Robbins), aki már többnyire kilábalt a „kórból”,
és mentorként működik közre a szóban forgó terápiás csoportban; a másikuk Adam
(Mark Ruffalo), aki már szintén túl van a nehezén, de még mindig küzd a
démonaival, ráadásul épp most kopogtat be az ajtaján álmai hölgye (Gwyneth
Paltrow meglepően jól fest a szexi lingerie-ben!)…
…és itt van még Neil (Josh Gad),
a betegsége miatt főként az evésbe menekülő sürgősségi orvos, aki még jócskán
rehabilitációra és mentori segítségre szorul.
Mindegyikük életében feltűnik egy
kulcsfigura: Mike esetében rég nem látott, korábban drogfüggőséggel kezelt fia
tér vissza a szülői házba és okoz felfordulást. Adam a szerelem és a szex
problematikájával találja magát szemben. Vajon élhet-e egészséges nemi életet újdonsült
barátnőjével úgy, hogy közben a kurvákkal és különféle beteges szexcsatákkal
teletűzdelt múltja kísérti? Neil pedig egy valódi lelki társra tesz szert, a szintén
szexfüggő féktelen tetovált csajszi, Dede (Pink!) személyében. Vajon működik – e igaz barátság nő és férfi
között?
A viccesebb jeleneteket
egyértelműen Josh Gad karakterének köszönhetjük. A Tim Robbins és Mark Ruffalo –
féle sztori próbálja komolyabb mederbe terelni a filmet. A filmet, amely
kétségkívül üdítően hat a mostani kínálatban, viszont végül aztán mégsem mer
határozott állást foglalni, és nem meri kerek-perec kimondani a véleményét.
Pedig jó a felütés, hiszen a főszereplők hús-vér emberek, átlagos pasik,
akikkel képesek vagyunk együtt érezni, mivel őszintén, mindenféle mellébeszélés
nélkül kezdik el mesélni a történetüket.
Kár, hogy a végére a szálakat
valamelyest elvarratlanul hagyják… Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy
belefáradnak a mesélésbe…
Köszönöm, hogy megoszthattam!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése