Teljesen más világ ez, más az
ingerküszöb - itt mást jelent a „dráma”, ezek az emberek mástól pityerednek el,
más jelenti számukra a katarzist.
A távol-keleti filmek gesztusai kissé
giccsesnek, „túlrajzoltnak” és szentimentálisnak tűnhetnek nekünk, európaiaknak - a Bácsi bizonyos szempontból iskolapéldája
ennek a „jelenségnek” - mégis egy összességében élvezhető - drámával erősen átitatott -
akciófilmről beszélünk.
Noha Jeong-beom Lee munkája a viszonylag szabályszerű dramaturgiájával
és a maga túlkapásaival számos értelemben túlmegy a tűréshatáron, és néhol kifejezetten
giccsesnek és szentimentálisnak hat.
Ez az ambivalencia tulajdonképpen
végig jellemzi a filmet. Vannak egészen kiváló jelenetei Lee mozijának, mégis, a Bácsi
karakterei többségében egydimenziósak, a dráma pedig túlontúl túlcsordulós.
Az a földöntúli, eszelős
elszántság, ahogy a titokzatos zálogos a szervkereskedő maffia és az elrabolt
kislány nyomába ered, egészen megkapó - és izgalmas. Lee gyakorlatilag szuperhős státuszba emeli a Bin Won által egyébként nagyszerűen életre keltett karaktert.
A gonosz maffiózók ugyanakkor
meglehetősen tipizáltak – ha jellemábrázolás, akkor ezen a téren a legtöbb a
klisé -, már-már manga jelleget öltenek
a figurák; így nehéz európaiként emocionálisan lekövetni/letapogatni az
eseményeket.
A film végi grandiózus „csatajelenet”
azonban kellően míves, Jeong-beom Lee
a régi szamuráj filmek hangulatát idézi: véres, kínkeserves, kőkemény
leszámolás ez kérem, melyet aztán egy kissé gejl, szirupos jelenettel fejel meg
a rendező – még mielőtt legördülne a stáblista.
Hiába, a dél-koreai ember szívét más dobogtatja meg. Ettől szép...
Kettős élmény.
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése