Az a lingvisztikai elmélet,
miszerint a nyelv befolyásolja használójának világképét, egyáltalán nem új keletű,
s nem a 20. században fogant. Már a 19. század egyik nagy gondolkodója/polihisztora/nyelvésze/esztétája,
Wilhelm von Humboldt is pedzegette
ezt a teóriát. Humboldt szerint „minden nyelvben sajátos világszemlélet
rejlik.”
Ezt a gondolatmenetet vitte –
gondolta – tovább az un. Sapir-Whorf-hipotizés.
Edward Sapir 1971-es, A nyelvészet mint tudomány c. könyvében ez áll: „Naiv dolog azt hinni, hogy az emberek a valósághoz a nyelv nélkül viszonyulnak, s hogy a nyelv csupán a kommunikáció és a reflexió alkalmi eszköze. A való helyzet az, hogy a világképet jelentős mértékben a nyelv határozza meg. Nincs két olyan nyelv, mely ugyanannak a társadalmi valóságnak a kifejezője volna.”
Edward Sapir 1971-es, A nyelvészet mint tudomány c. könyvében ez áll: „Naiv dolog azt hinni, hogy az emberek a valósághoz a nyelv nélkül viszonyulnak, s hogy a nyelv csupán a kommunikáció és a reflexió alkalmi eszköze. A való helyzet az, hogy a világképet jelentős mértékben a nyelv határozza meg. Nincs két olyan nyelv, mely ugyanannak a társadalmi valóságnak a kifejezője volna.”
Az anyanyelv tehát nem csupán
arra szolgál, hogy a gondolatainkat formába öntsük: alapvetően befolyásolja és
meghatározza a gondolkodásunkat!
Még Denis Villeneuve előző munkáit figyelembe véve is erős és hatalmas
vállalás egy ’pláza-sci-fi’-t a Sapir-Whorf-hipotézis gondolatiságára
alapozni. Még úgy is, hogy játékfilm lévén természetesen az Érkezés nem ás a lingvisztika mélyére. A
figyelmet ellenben ráirányítja, s közben olyan elképesztő, fondorlatos,
misztikus „sztorit” kanyarint, amely egészen új megvilágításba helyezi korunk sci-fijét és inváziós filmjeit.
Bármennyire is adja magát a Függetlenség napja párhuzam, Denis Villeneuve mozija köszönő viszonyban sincs Roland Emmerich látvány orientált giccsparádéjával. E tekintetben
biztosan sokakat átvert a trailer,
ezért is lehetett tömve a moziterem tizenévesekkel – szegény kis srácok, vélhetően
nem sokat értettek Villeneuve lírai sci-fijéből. Nem az ő hibájuk, ez a film
egész egyszerűen nem nekik szól!
Gondolkodós, elmélkedős alkotás az
Arrival, Villeneuve csalafinta módon férkőzött be
vele a pláza mozikba; noha művének poetikussága a
nagyközönség számára nyilvánvalóan nehézkes és túlontúl elvont.
Szóval véletlenül se számíts röpködő
alienekre, látványos attack-ra és lélegzetelállító
akciójelenetekre. Villeneuve „lágy”,
sejtelmes sci-fit hozott tető alá,
amelyet a fináléban egy olyan elképesztő csavarral fejel meg, mely legfőképp az
első két széles körben is ismertté vált Shyamalan-film
(Hatodik érzék; A sebezhetetlen) romantikáját, ízléses
szentimentalizmusát idézi.
De itt van még nem túl távoli
előképként Nolan Csillagok közöttje
is – jóllehet, Villeneuve jóval
líraibb húrokat penget a Batman-filmek
direktoránál.
Lassú, mégis feszült és izgalmas,
költői, elgondolkodtató – gondolkodásra késztető – sci-fi az Érkezés. Minden
filmbarátnak, filmrajongónak kötelező néznivaló 2016-ban!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése