Amennyiben Emilia Clarke képes lenne – lett volna – egy, azaz egyetlen egy
sallangmentes, őszinte pillanatra és nem artikulálná oly mértékben túl a
játékidő mind a 110 nyomorult percét, hogy egyes jelenetek alkalmával komolyan
a film megszakításán gondolkodtunk, akkor talán még valamennyire együtt is tudtunk
volna érezni ezzel a szerencsétlen, „szegény” tolószékbe kényszerült milliomos csemetével. Így viszont marad a tufa, bárdolatlan irónia, a gúny és a szarkazmus.
Pedig szívünk az van, jókora! Ez
a nyíltan és célzottan szívhez szóló történet viszont nem hogy a szívünkig nem
ért el, de tulajdonképpen semmilyen szinten nem tudott közel férkőzni hozzánk. Pedig
szívünk az van - de még mekkora! Ja, bocs, ezt már mondtam.
Thea Sharrock filmjében is sokat ismételgetnek hasonlóan elcsépelt
frázisokat a szereplők, meg még egy rakás ilyesformán triviális szentenciát, de
ez a legkevesebb, mert hogy bármennyire is komoly a sztori, azt maga a
rendezőasszony sem gondolhatta komolyan, hogy a filmjét – ebben a formában -
bárki komolyan veszi majd.
Az hagyján, hogy a Mielőtt megismertelek tök felszínesen és
egysíkúan ábrázolja a fogyatékkal élőket – ez utóbbinak köszönheti a film az
ellene intézett támadások legjavát -, totálisan kiszámítható, unalmas, egész
egyszerűen rosszak a karakterei, románcként szinte egyáltalán nem működik, és
többségében csapnivaló alakításokat vonultat fel – Emilia Clarke-al az élen -, ezt tetézve olyan hamis, mesterkélt
valóságot mutat, amely minden jóérzésű embernél lazán kiveri a biztosítékot.
És ha mindez nem lenne elég, a
forgatókönyvírók még az eutanáziával – ami azért eléggé rázós terep – is zsonglőrködnek
picit, csak mert ha a csávó önként vet véget az életének, az nyilván kurvára
megható és tinik ezrei nyúlnak majd a moziban a százas zsepi után – csak úgy,
mint annak idején a Csillagainkban a hiba
esetében.
Mert a Me before you-t nyilvánvalóan annak a filmnek a farvizén próbálják
sikerre vinni, eladni. A mutatvány pedig működik, hisz a leszedált tinédzser lányoknak és a romantikára
éhes háziasszonyoknak hála a film már bőségesen visszatermelte a gyártási
költségeit.
Hogy egy „klasszikust” idézzek: „Már megint hol tartasz Zs.?” Vagyis,
kérdem én: hol tart a világ?
Ízlésrendőrséget, izibe!
35%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése