A brit Steven Knight főként
forgatókönyvíróként ismert. Olyan filmek szkriptjei fűződnek a nevéhez, mint A titánok haragja, a Gyönyörű mocsokságok, az Eastern Promises, vagy a tavalyi
romantikus gasztro mozi, Az élet ízei.
Ezért is volt furcsa húzás tőle,
hogy első rendezése – mely szigorúan szerzői alkotás – egy kifejezetten pórias,
egy szereplős, mindenféle sallangtól mentes, visszafogott monodráma lett.
Ezen alapkoncepciót Knight
megfejelte egy kis road movie-s
hangulattal, hiszen hősünk – ’antihősünk’
– egyedül utazik a brit sztrádán, miközben konstans telefonbeszélgetéseiből igen
hamar kiderül, hogy irtó nagy pácban van, gyakorlatilag egyszerre él át egy
igen komoly magánéleti és egy szakmai, munkahelyi krízist.
Vérbeli drámával van dolgunk,
ugyanis az imént elmondottakon túl a Locke másik meghatározó eleme az Apa-fiú viszony és kapcsolat: Ivan Locke
és a fia, Ivan Locke és a születendő gyermek, Ivan Locke és a dühös
monológokban megidézett apa, aki annak idején nem törődött a kis Ivannal…
Érdekes mozi a Locke,
tulajdonképpen semmi „különös” - vagyis a mai ingerküszöbhöz mérten „semmi
különös” - nem történik benne. Ehhez hasonló családi drámák ugyanis vannak, nap
mint nap találkozunk velük, kis túlzással az életünk részei. Mégis: Knight
jó érzékkel világít rá ezen aprócskának tűnő, de mégis nagyon meghatározó
hétköznapi tragédiákra...
Ráadásul a rendező remekül
választott szereplőt is mozijához: Tom Hardy érzékenyen, finoman játszik, akár
a legnagyobbak!
A filmet nagyjából 6 nap alatt
forgatták, tehát egy ízig-vérig low-budget
kamaradrámáról beszélünk, amelyben olyan kiválóságok vannak a vonal túlsó
végén, mint Ruth Wilson (Banks úr
megmentése), Tom Holland (A
lehetetlen; Majd újra lesz nyár) és Olivia Colman (Tirannoszaurusz).
Ínyenceknek, elvetemült
filmrajongóknak ajánljuk!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése