2015. január 26., hétfő

The judge - A bíró


Robert Downey Jr. régóta dédelgette ezt a projektet, így végül saját filmes cége égisze alatt készült el a The judge.
Valljuk be, a rengeteg A-kategóriás és egyébként színvonalas, de valójában nem túl „mély” block-buster után már nagy szüksége volt a mi Junior-unknak valami igazán fajsúlyos mozira. Ezt a hosszú pauzát szeretné/szerette volna megszakítani A bíró. 


Ez a film hatásos – és ezzel együtt megható -, ezt a filmet jó nézni, ebben a filmben jobbnál jobb színészi alakításokat láthatunk (még úgy is, hogy az első bő fél órában még nehéz elvonatkoztatnunk Downey Jr. esetében a kissé ripacs Tony Stark karakterétől…), továbbá: ez a film remekül építkezik, és profin „össze van rakva”. Viszont: ott az a csomó klisé és frázis, amelyek belerondítanak az egyébként remek összképbe. 


A „tékozló fiú hazatér a nagy metropoliszból a kisvárosba” - sztorit már ezerszer elpufogtatta Hollywood. És valljuk be, jó pár alkotás van, ami ebben a témakörben jobban teljesít, mint A bíró.
David Dobkin (Ünneprontók ünnepe; Testcsere) ráadásul e tekintetben minden létező – már meglévő – panelt beletuszkolt a filmjébe. Mégis, a kiváló színészi munka pozitív irányba billenti a mérleg nyelvét. S hiába láttuk már ezt a történetet számos alkalommal, különféle módon feldolgozva, Robert Duvall valóban nagyszerű (Oscarra-jelölt) alakítása, Robert Downey Jr. finom jellemfejlődése és a kiváló mellékszereplők (Vera Farmiga, Vincent D’Onofrio, Melissa Leo stb.) képesek elfeledtetni a film gyengeségeit.
Ezzel együtt időnként mégis érezni azt a bizonyos „giccs-faktort”, amiért óriási nagy kár, hiszen ilyen alapanyaggal, ekkora fórral simán lehetett volna a The judge egy 10/10-es mozi. 


Nick Schenk forgatókönyvíró érezhetően sok hangulati elemet átemelt korábbi munkájából, a nagyszerű Gran Torino-ból. Mégis, azok az adalékanyagok, amelyek miatt a mogorva polák sztorija annyira magával ragadó volt, A bíró-ból hiányoznak.


Kiegyensúlyozott, korrekt családi dráma – nem, nem tárgyalótermi thriller, vagy valami ilyesmi… -, mely a ’90-es évek alkotásainak hangulatát idézi. Ez a The judge. Nem több, nem kevesebb. 

70%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése