The painted veil - Színes fátyol

…ritkán történik, hogy az egyébként klasszikus regényből készült filmadaptáció nagyobbat szól, mint az eredeti mű. No nem arról van szó, hogy William Sommerset Maugham Színes fátyol-ja nem lenne elég jó. Viszont Ron Nyswaner – aki egyébként a Philapdelphia szkriptjéért is felel – remekül ültette át a vászonra Maugham keserédes love story-ját. A történet azon szegmensein változtatott, amelyeken valóban muszáj volt – a mozgókép érdekében -, s a sztori atmoszférájához is tudott valami kis pluszt hozzátenni. 

Maugham műve hangulatában sokkal sötétebb és pesszimistább, ’romantikátlanul romantikus’. John Curran filmje azonban, azzal együtt, hogy egy klasszikus drámai szerelmi történetté formálta az angol író művét, szerencsére mégsem lett tolakodó, és pátoszos.

Nyswaner ráadásul egy olyan remek, elegáns befejező szcénát írt a sztorihoz, amely szintén nincs benne a könyvben, ellenben a vásznon csodásan működik, és sokat "dob" a mondanivalón. Így kell kérem ’adaptálni’! 

A film nagyon szépen és körültekintően mutatja be a két ember egymáshoz csiszolódását. Kitty és Walter szerelme – hívjuk inkább együvé tartozásnak – nem szentimentális, nem mai szerelem. Régimódi, nemes, ténylegesen szívből fakadó érzések ezek, olyan emóciók, amelyek manapság már kiveszőben vannak, s épp ezért (is) esik jól elmerülni bennük. Curran pedig hagy időt, hogy elmélázhassunk e szerelem szépségén, engedi, hogy gyönyörködhessünk benne. 

Edward Norton és Naomi Watts jó választás volt a főszerepekre, miként a tökmag Toby Jones is kiválóan passzol a filmhez. Kezdetben Curran Nicole Kidman-t szerette volna Kitty szerepére, de Watts mindenképp jobb választásnak bizonyult. Kidmantől vélhetően egy gőgösebb, kimértebb karaktert kaptunk volna, N.W. viszont légiesen és finoman közelítette meg a figurát.

Nem korszakos mű A színes fátyol, de vitathatatlanul a 2000-es évek egyik legszebb, legjobb szerelmes filmje.

80%

http://www.imdb.com/title/tt0446755/?ref_=wl_li_tt