„Szimplán” megindító…
A film rendkívül egyszerűen, világosan és nagyon emberi
módon mesél… Hannah és Tomasz egy lengyel
területen fekvő koncentrációs táborban szeretnek egymásba 1944-ben. Mikor a fiú
megtudja, hogy választottja terhes, felettébb bátor tettre szánja el magát:
megszökteti kedvesét a nácik karmai közül. A fiataloknak sikerül
megmenekülniük, de a háború mégis szétválasztja őket… Bő 30 év múltán azonban
az Egyesült Államokba emigrált Hannah egy tévé adásban megpillantja egykori,
halottnak hitt szerelmét…
Már önmagában a történet (based on true story!!!) nagyon megható,
de a német rendezőnő, Anna Justice
rendkívül humánusan fogta meg a sztori lényegét. Az Elvesztegetett idő egy olyan
szerelmi dráma, amelyben nincs összeborulás, nincs naplementében elcsattanó csók,
sem klasszikus értelemben vett „romantika”!
A Holocaust „csupán” a hátteréül szolgál a valóban elképesztő
eseménysornak: az Elvesztegetett idő ugyanis elsősorban a megmásíthatatlan múlt mozija, az emlékezeté… de összességében
rengeteg mindenről szól ez a film. Emberi sorsokról, kitartásról, elvhűségről,
és emberségről.
A direktor asszony rendkívül ’finoman’
ábrázol, s körültekintően ügyel a részletekre (a jelenetei letisztultak,
sallangmentesek); ráadásul a bravúrt is megcsinálja: nagyon elegánsan zárja a
filmjét, kerülve a pátoszt és a szenvelgést.
Az Elvesztegetett idő nem tökéletes
mozi, de nagyon sokat ad… Ritka az ilyen őszinte alkotás!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése