1921-et írunk, az Első
Világháborúban rengeteg család veszítette el hozzátartozóját, a halott idézős ’biznisz’ pedig ennek, és a "korszellemnek" köszönhetően virágkorát éli. Mindenki „kapcsolatba akar lépni”, „üzenni szeretne”, vagy
csak szimplán egy utolsó kontaktusra vágyik a túlvilágra száműzött szerettével.
Florence Cathcart írónő és rendőrségi szakértő az ilyen esetekre specializálódott,
vagyis igyekszik leleplezni a csaló sarlatánokat.
Egy nap egy bentlakásos fiúiskola
tanára keresi fel a nőt. A férfi váltig állítja, hogy az ódon intézmény falai
között kísértet garázdálkodik. A gyerekek rettegnek, a személyzet úgy szintén… Florence
természetesen ismét tamáskodik, s útnak indul, hogy lerántsa a leplet a
turpisságról, csak hogy ezúttal sokkal nagyobb a „baj”, mint azt gondolta volna…
Nick Murphy története a
klasszikus ghost sztorik nyomvonalán
halad; Rebecca Hall oly mértékben sápadt és olyannyira kórosan sovány, hogy nála megfelelőbb karaktert aligha
találhattak volna erre a szerepre, és tulajdonképpen az atmoszférával sincs
gond, bár a tapasztalt filmbarát számára nem sok újdonságot tartogat a
Kísértetek.
Egy korrekt, de nem túl eredeti
mozi ez. …pedig Murphy mindent megpróbált: helyenként egészen „körültekintően”
hozza ránk a frászt, és még grandiózus fordulatokra is futotta tőle. A gond „csupán”
annyi, hogy a faszit elkapta a hév és túlontúl kuszává és kibogozhatatlanná
csűrte-csavarta a sztorit.
A Kísértetek mintha Amenábar Más világ c. remek thrillerének
a haloványabb verziója lenne. Kevésbé erőteljes, kevésbé meghökkentő, de szódával azért elmegy.
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése