Végül csak beigazolódott, hogy
nem volt teljességgel indokolt eposzi hosszúságúra nyújtani a Hobbit-sztorit.
Egyáltalán nem lett rossz Az öt sereg
csatája, de a befejező harmadik résznél érződik leginkább, hogy Zsákos Bilbó
kalandjaiban bizony nem volt benne 3 „gigászi” mozifilm. Valahogy mostanra
fogyott el a lendület – és vele a történet… Mondom ezt annak dacára, hogy ez a
rész is hozza a tőle elvárható szintet, Peter Jackson tehát továbbra is az A-ligában játszik! De míg a Váratlan utazás egy szerethető mesécske
volt, a Smaug pusztaságának pedig –
ha nem is teljes egészében, de - azért nyomokban sikerült megidéznie A Gyűrűk ura – trilógia legjobb
pillanatait, addig Az öt sereg csatája meglepően
döcögősen indul. Mintha maguk a szereplők is nehezen helyezkednének bele a
sztoriba. No persze – szemben Frodó vesszőfutásával - itt nincs is akkora súlya
a történéseknek, lényegében nem Középfölde népének sorsa a tét. Csupán néhány
kapzsi törp és tünde „vitázik” a jogos ’járandóságon’.
Sok elmondanivaló nem maradt: Bard végez Smauggal, Thorin-t megbabonázza az arany, de végül
visszatáncol, és ott van „bónuszként” a látványos csata, amely bármennyire is
lélegzetelállító, meg sem közelíti feszültségben A két torony és A király
visszatér harci jeleneteit.
Érződik Jackson lelkesedése,
önmagában azonban ez nem volt elég az üdvösséghez. Sajnos – tetszik, nem
tetszik - a Hobbit befejező része jóval harmatosabbra sikeredett, mint az előző
két epizód.
Profi munka Az öt sereg csatája,
de Peter Jackson nem tudott semmi pluszt hozzátenni a Középfölde-feelinghez. Igaz, legalább el sem vett belőle, de ilyen
értelemben meg joggal merül fel a kérdés: szükség volt egyáltalán a
Hobbit-trilógiára? Vagy másként: ha már Hobbit, szükség volt egyáltalán ’trilógiára’?
Viszlát Bilbó, viszlát törpikék,
szerettünk benneteket, de amennyiben ’Középfölde’, akkor inkább Frodó-t és
csapatát választjuk! Köszi!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése