René Goscinny leghíresebb és széles körben is legismertebb műve az Asterix-sorozat; viszont a szintén
általa kreált kis Nicolas legalább
annyira népszerű Franciaországban, mint a római katonákat reggeliző gall harcos.
Nicolasnak nincsen csodaturmixa, nincsenek szuperképességei, ellenben nagyon
cuki, és a maga gyermeki egyszerűségével és kendőzetlenségével mesél.
Habár a figura már a 60-as, 70-es
években is óriási népszerűségnek örvendett a franciáknál, egész estés nagyjátékfilm
csak 2009-ben készült róla – melyet végül aztán nálunk nem mutattak be a hazai forgalmazók…
Ez most itt a folytatás, és már a
kanyarban van a harmadik rész is, hiszen A
kis Nicolas nyaral kiválóan teljesített a nyugat-európai jegypénztáraknál.
Kedves kis történet ez, de az a
plusz, amitől elégedetten csettinthetnénk, azért hiányzik belőle…
A film felvonultatja a kortárs
francia színészvilág színe-javát, mindemellett pedig olyan klassz retró
díszletekkel kápráztatja a szemet, ami a maga nemében egészen egyedülálló.
A tengerentúlon Wes Anderson tud ilyet - na jó, ennél
azért ő jóval innovatívabb... Viszont látványban Tirard alkotása is egészen
erős - az már más kérdés, hogy kinél „jön át” ez a kicsit túlrajzolt, kicsit
giccses, színes enteriőr és miliő.
A kis Nicolas nyaral tényleg
rendben van, bár nem tud annyira elragadó és vicces lenni, mint azt szeretnénk.
Olyan, mint az egynyári sláger: egy darabig dúdoljuk, fütyüljük, de mély nyomot azért
nem hagy.
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése