Eszeveszett mesék - Relatos salvajes

Damián Szifron direktor első igazán fontos rendezésével egy közel tökéletes filmet tett le az asztalra. A látszólag egymástól külön álló, szám szerint 6 db történet az emberi lélek legsötétebb bugyraiba enged bebocsátást. 

Abszolút ’hétköznapi’ „jelenetek” ezek: a robbantásszakértő fazon rossz helyen parkol, aminek következtében az autóját elvontatják, az esemény pedig Joel Schumacher Összeomlásához hasonló történések láncolatát indítja el. Harc a rendszer ellen (?)… A fiatal pincérnő azt az embert kénytelen nyájasan kiszolgálni, aki miatt az édesapja egykoron öngyilkos lett. Kínos, zavarba ejtő találkozás (?)…

…s ott van még a menyasszony, aki épp az esküvőjén döbben rá, hogy újdonsült férje megcsalta… Mondom, csupa „hétköznapi” sztori ez…

Szifron nagyon ügyesen bánik a dramaturgiával és a suspense-zel. Játszi könnyedséggel értelmezi újjá a szkeccs film fogalmát, mi pedig - amellett hogy csak ámulunk és bámulunk a bizarr, de egyébként rémísztően valószerű történetek láttán - remekül szórakozunk. 

Az argentín direktor  kicsinyességünk elé tart görbe tükröt; szinte már-már szatirikus módon mutatja meg, hogy mennyire gyarló is az ember, s hogy a krízis helyzetekben a józanész helyett majd’ minden esetben az ösztöneink vezérelnek minket. Ez pedig egyszerre nevetséges  és rendkívül kétségbeejtő. 

Az Eszeveszett mesék szerkesztettsége tanítanivaló. Amikor már épp „megnyugodna” a történet, Szifron mindig előáll valami váratlannal, teljesen elbizonytalanítva, kétségek közé taszítva a nézőt: „Vajon van még ennél is lejjebb?” Naná, persze, hisz ilyen az emberi természet…

95%

http://www.imdb.com/title/tt3011894/