Breathe in - Kísértés

Keith-nek mindene megvan: szép ház, jól fizető állás, feleség és gyerek, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a fickó már bőven túl van a „nagy pillanatokon”. Keith korábban rock zenészként tengette New Yorkban, és ’önmegvalósított’; ahhoz képest pedig ez a nyugalmas, ’ordinary’ közeg és maga a házassággal és az apasággal járó számos kötelezettség sokkal ingerszegényebb.  Mostanra a muzsika munkává vált a 40-es férfi számára, egy vidéki középiskolában oktat zenét. Miközben Keith az életén mereng, s a manhattani szimfonikus zenekarba való bekerülésről álmodozik, egy „idegen” zilálja szét a Reynolds család ’idilli’ hétköznapjait. Az angol cserediák, a titokzatos és korához képest kifejezetten érett és bölcs Sophie Keith-ben újra fellobbantja azt a lángot, ami a férfit fiatalkorában fűtötte. Sophie talányos lénye és kisugárzása ’megkísérti’ Keith-et, a család pedig a tönk szélére kerül… Mi a megoldás? 

Megoldás nincs, Drake Doremus pedig nem is fáradozik azon, hogy határozott válaszokat adjon és hogy egyáltalán valamiféle konklúziót vonjon le a film végén. Ellenben olyan lopott percekbe, és pillanatokba enged betekintést a fiatal, kaliforniai rendező, amelyek intimitása egytől egyig rendkívül zavarba ejtő. 

Nyers realitásból táplálkozó történetének motorja a mindig kiváló Guy Pearce (Memento; Animal kingdom; Országúti bosszú) és Felicity Jones (A mindenség elmélete; Őrülten hiányzol) közötti pezsgés és bizsergés, amely szinte tapintható a vásznon. Doremus képsorai fájdalmasak, szenvedélyesek, és drámaiak. A szereplők lelke teljes egészében lecsupaszodik a történet során, Pearce és Jones pedig elképesztő energiával jeleníti meg ezt a törékeny, és rendkívül emberi „lemeztelenedést”. 

Őszinte, humánus film a Kísértés, elképesztően légies és ’finom’ pillanatokkal, kiváló színészi játékkal valamint kellően erős és kifejező érzelmi töltettel. 

80%

http://www.imdb.com/title/tt1999987/