2015. március 12., csütörtök

Vissza hozzád - The best of me


…azért egy Nicholas Sparks adaptáció mindig rázós terep. Igen nagy ugyanis a valószínűsége annak, hogy az alkotókat elragadja a pátosz, és a sztori röhejes módon belefullad a szirupos nyáltengerbe. 


Ennek megfelelően Michael Hoffman mozija is jól tele van tömködve giccsel. A filmbéli szerepe alapján kb. 18 éves, de egyébként 25 esztendős Luke Bracey és kifogástalanul kidolgozott hasfala nagy egyetértésben gondozzák a rusztikus kertet… majd jön a valóban 18 évesnek tűnő (valójában 19 esztendős) Liana Liberato és egy olyan kínosan gejl romi „fűben hempergős - kertben kergetőzős” jelenetet abszolvál szerelmesével, amiért mi kérünk elnézést. Szóval ez egy ilyen film: a szerelmespár a kisváros fölé emelkedő víztorony legtetején fogad örök hűséget egymásnak a lemenő nap rózsaszín fényében… 


A bosszantó az egészben az, hogy a Vissza hozzád a nyilvánvaló balfaszságai ellenére bizonyos tekintetben még magával ragadó is. Mindez nyilván Sparks emotív művészetének köszönhető, hiszen bitang nagy tuskónak kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen jellegű drámai romantikus történet minimálisan se érintse meg ’fémszívünket’. A történet ráadásul valóban profin építkezik, Hoffman szkriptje fokozatosan von be minket az eseményekbe, s úgy nagyjából a film első 2 harmadáig képes is fenntartani az érdeklődést. Aztán viszont olyan banális – és megmosolyogtatóan bárgyú – drámai végbe torkollik a sztori, hogy…


A rendkívül esetlenül szerkesztett drámai szcénák sajnos az esetek többségében inkább nevetségesek, mint könnyfakasztóak, s ez – finoman szólva is – sokat ront az összképen. Kár érte, mert Bracey és a Stuck in Love-ból ismerős Liana Liberato között működik a kémia. Michelle Monaghan és James Marsden kettőse már nem ennyire meggyőző, de a kötelezőt ők is hozzák. 


Sajnálatos módon Hoffman túlcsordult, és túlzottan szenvelgősre vette a figurát. Bár semmiképp sem lehetett volna egy újabb The notebook a Vissza hozzád, azért legalább megidézhette volna annak a Sparks – adaptációnak a jobb pillanatait.
Ez most nem sikerült, haragudni viszont nem igazán tudunk… Ilyen ez a film…

50%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése