A holland Michel Faber 2000-ben megjelent nagysikerű „crossover” regénye (horror,
thriller és science-fiction elemek keverednek a műben) az Under the skin, amelyben Isserley, egy távoli bolygóról jött, női
bőrbe bújt idegen járja járgányával Skócia sivár, úttalan útjait és stopposokra
vadászik. Nem is horror, nem is sci-fi, inkább egyfajta filozofikus mű Faber írása, mely Zola után szabadon az „állat
az emberben” tematikát járja körbe – s
közben természetesen egy csomó létünket érintő kérdést vet fel.
A filmadaptáció, lévén, hogy egy
rendkívül komplex, „rétegelt” irodalmi alkotás az 'alap', nem is tud annyira
sokatmondó, kifejező és részletes lenni, mint a regény, s mindemellett picit talán öncélú
is.
Jonathan Glazer azonban Faber
művének nyomasztó szenvtelenségét egy az egyben átültette a celluloidra, ami
azért nem kis teljesítmény. Ehhez kiváló „eszközül szolgál” Scarlett Johansson, aki cserébe
annyira „eszköztelen”, amennyire csak lehet. A színésznő jószerivel csak hideg
tekintettel bámul maga elé, és sokkal félelmetesebb, mint Robert Patrick
T-1000-ese a T2-ben.
Glazer Kubrick-fixációja elég erősen jelen van ezúttal is, már a kezdő
képsorok is a klasszikus 2001 –
Űrodüsszeia-t idézik: egymásba csúszó geometriai formák, „a lény”
születése, az emberi nyelvet tanuló idegen hangja – mint amikor egy csecsemő
próbálja nagy erőfeszítések árán kimondani az első szót…
Érdekes a nézőpont, érdekes, ahogy
Glazer Laurája, a földöntúli teremtmény – vagyis maga Faber – úgy tekint az
emberre, mint valami kihalásra ítélt állatfajra. Laura úgy tapos el minket
teljesen érzelemmentesen és lelkiismeret furdalás nélkül, ahogyan mi a lábunk
közelében sertepertélő, földön hemzsegő rovarokat.
Az alaptörténet gyors felvázolása
után sokan hihetik azt, hogy az Under the skin egy tipikus inváziós, testrablós
sci-fi horror, azonban nem hiába a metaforisztikus cím: Glazer egy kőkemény
művészfilmet forgatott, a valóban pucérra vetkőző Scarlett Johanssonnal, aki ’lemeztelenedése’
ellenére, még sosem volt ennyire zárkózott és befelé forduló, mint ebben a
filmben.
Bizonyára sokan már az első 20
perc után ki fogják kapcsolni Glazer ultra-brutál,
jéghideg vízióját. Őket is meg lehet érteni, hiszen valóban nem egy könnyű
menet az Under the skin, mely egyébként sok szempontból alulmarad Faber alkotásával
szemben.
Ezzel együtt azonban egy
maradandó filmről beszélhetünk, maradandó képekkel, kellően „nyomott”, skót
hangulattal. Igazi vizuális csemege A felszín alatt. „Jó kis” embert próbáló
mozi.
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése