A spanyolok több ízben
bizonyították már, hogy értenek a borzongatáshoz. Elég, ha csak a bő 10 évvel
ezelőtti Rec-re gondolunk, vagy a jóval kifinomultabb, szofisztikáltabb, de nem
kevésbé hátborzongató Más világra. És
ott van még a 2011-es Amíg alszol,
ami talán az egyik legfeszültebb horrorisztikus vonásokat is magán viselő
európai pszicho-thriller az elmúlt évtizedből…
A lehetetlen és az Árvaház
írójának, Sergio G. Sancheznek első
egész estés játékfilmje, a Marrowbone,
a jó spanyol hagyományok jegyében fogant: titokzatos, misztikus, hispánosan
kísérteties.
A sok jóság mellett viszont
elsőfilmes hibákban sem szenved hiányt az alkotás. Sanchez
nem minden esetben találja az arányokat, s az utolsó harmad cselekményszövése,
és maga a befejezés is kusza, kissé zavaros.
A karakteres színészek – itt a
fiatal generáció legjava (Mia Goth,
George MacKay, Anya Taylor-Joy, Charlie Heaton) -, az atmoszféra, és a nagy
átlaghoz mérten kellően csavaros történet azonban pozitív irányba billentik a
mérleg nyelvét, egy egészen unikális para mozit eredményezve.
A drámai alapállást megspékelve
kapjuk a horror-löketet, ami szintén szimpatikus húzás. A Marrowbone mindenekelőtt tehát családi dráma, és csak másodsorban
horror. S ami a legklasszabb: noha egy kísértetház miliőjében játszódik a sztori
(hosszú folyosók, nagy belmagasságú szobák, riasztó, mindig sötét lépcsőház), a gonosz nem a transzcendens irányából támad:
nagyon is egzakt és emberi!
Nézhető, ötletes, bizonyos
tekintetben kifejezetten frappáns mozi a Marrowbone,
ami végül mégsem képes naggyá válni, katartikus mozi élményt nyújtani.
Első filmnek viszont tisztes meló,
megsüvegelendő munka!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése