2014. május 30., péntek

Sister - Nővér


…ez a vagány kis klambó sílécekkel seftel. Lenyúlja a síparadicsomban hesszelő gazdag fösvényeket, majd túlad az „árun”. (De legalább elfogadható díjszabással ’dolgozik’ a srác!)
Simon mestere a szakmájának, ügyes „kereskedő”, igazi túlélő. 12 éves létére pl. önszorgalomból angolul tanul, hogy bővíthesse „vendégkörét”… 


A helyszín Svájc, de a kontextust figyelembe véve akár a szlovák Tátra egyik lepukkant szegletében is játszódhatna a történet.
A Sister tehát milka tehenektől mentes, sőt, helyenként annyira realisztikus és gyomorba vágó, hogy simán „felveszi a versenyt” depresszív hangulatteremtésben a kiváló kortárs román filmmel. (Az a jelenet pl., amikor a szeretetre éhes Simon arra licitál, hogy lefekvés előtt picit a „nővéréhez” bújhasson és kapjon némi kis gyengédség-morzsát, több, mint zavarba ejtő.)


Ursula Meier drámája nem véletlen aratott osztatlan sikert 2012-ben Berlinben, s a direktor asszony nem pusztán a szerencsének köszönhetően nyerte el a legjobb rendezésért járó Ezüst-medve díjat sem.
Kőkemény szociográfia a film, remek, érzékletes metaforákkal (hegy=menny; völgy=pokol) és nagyszerű lélekábrázolással. Valószínűleg az amerikaiak ezt divatosan coming-of-age mozinak hívnák, de Simon kálváriájában valójában nincs semmi magasztos… és pláne nincs katarzis. ...sem pedig „érkezés”.
A sípálya kihal, a hótakaró elolvad, lehet ismét dagonyázni a sártengerben…
Welcome to the real world! 

85%

2014. május 28., szerda

The necessary death of Charlie Countryman - Halálos szerelem


Budapest, vagy Bukarest?
Komoly fejtörést okozott a film készítőinek eme dilemma.
Eredetileg nálunk forgatták volna a Shia LaBeouf nevével fémjelzett – műfajilag igen nehezen bekategorizálható – alkotást. Végül aztán a románok vitték el a balhét, a Project X forgatókönyvírója, Matt Drake pedig Budapest helyett egyszerűen „ráhúzta” Bukarestre a történetet. Szerencséjére csupán a ’d’ betűt kellett ’k’-ra módosítani, illetve a ’p’-t ’r’-re cserélni. Ugyanis a sztori szempontjából szinte teljesen irreleváns a helyszín.
Az amerikaiak sztereotip beidegződéseinek hála ismét minden kelet-európai vagy maffiózó, vagy drogdíler, vagy pedig kurva. A kontextus meg kísértetiesen hasonlít a jól ismert 8 kerre, úgyhogy: ’welcome home’, barátaim!


Fredrik Bond 'első filmje' épp olyan, mint egy valódi, hamisítatlan „első film”: ambiciózus, naiv módon bevállalós – és túlságosan érződik rajta az akarás… Ugyanakkor, "cserébe", meglehetősen kaotikus és feleslegesen tömény...
Hiába versenyeztették a művet az európai kapcsolatoknak hála a 2013-as Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a kritikusok zöme nem volt elragadtatva a látottaktól.
Jogos az elégedetlenkedés, hiszen Bond munkája Bond nélkül vélhetően sokkal klasszabb lett volna. A dilemma, vagyis inkább a zavarodottság – a Budapest – Bukarest kérdéskör analógiáján elindulva – szinte mindvégig érezhető. Mintha a rendező nem igazán tudta volna eldönteni, hogy mit is akar, és hová is tart valójában.
De az a legkevesebb, hogy koncepciótlan a mű, hiszen egy ilyen típusú mozi kapcsán simán vállalható – sőt, még akár erény is lehet – az esetleges műfaji sokszínűség. A legnagyobb probléma az egyenetlen színvonal, a kissé következetlen szkript (a szerelmespár szerelmét pl. nagyon nehéz átérezni és komolyan venni…) valamint a videoklipes-jelleg, a maga unalmas slow-motion-jeivel és villódzó képsoraival. 


Az elegancia és a jóféle stílusérzék hiányzik picit a The necessary death of Charlie Countrymanből, mely így, jelen állapotában csupán egy nagy műfaji katyvasz - ami vitathatatlanul érdekes egy darabig (főként a fényképezés okán), de hosszútávon kifejezetten fárasztó.
Shia LaBeouf alakítása viszont valóban figyelemreméltó. A srác – ha hihetünk a bulvárnak – még az LSD-t is kipróbálta annak érdekében, hogy hihetőbben tudja interpretálni a filmbéli drogos tripet.
A román gengsztert megformáló Mads Mikkelsen cool, de Evan Rachel Wood már sokadszorra színtelen és fakó - jót tenne neki végre valami fajsúlyosabb szerep!


A románok nyilván nagyon örültek annak, hogy egy nagyszabású (?) amerikai produkció elkészültében vállalhattak szerepet, és az is biztos, hogy a bukaresti mozilátogatóknak nagy élményt jelenthetett a jól ismert utcákat, tereket viszontlátni a vásznon („Nézd már Adrian, abba a sarki közértbe járok vizes zsemléért!!!”)… De összességében sajnos túl terjengős, túl zavaros, túlontúl kusza a film ahhoz, hogy önfeledten élvezni tudjuk. A potenciál pedig megvolt…

55%