Rabszolgasors az ausztrál prérin:
avagy a fehér embernek alárendelt aboriginalok
élete is volt legalább olyan nyomorúságos, mint az afroamerikai rabszolgáké délen az Egyesült Államokban, a 19. sz.
közepén.
Warwick Thornton filmje nagyon okosan, minimális eszköztárral
dolgozik, mégis hatékonyan mutat rá a pökhendi, tuskó ausztrál telepesek és az
identitásukat megőrizni vágyó őslakosok között feszülő roppant erős ellentétre.
Az ausztrál földesurak amerikai redneck módjára bánnak állati sorba
taszított feketéikkel. Ha úri kedvük úgy diktálja időnként jól helyben hagyják
őket – a fenyítés, a megaláztatás minden napos -, vagy épp nemi erőszak útján
vesznek elégtételt rajtuk.
Ez utóbbi történik esetünkben is.
Sam asszonyát szimplán kedvtelésből erőszakolja meg az arrogáns telepes.
Miután az esetre fény derül, Sam nem
habozik, az első adandó alkalommal lepuffantja feljebbvalóját. Ami által neki
és feleségének is menekülnie kell.
A Sweet Country nem fékevesztett road
movie, s nem is tempós „menekülős-üldözős” mozi. A kitaszítottak nyomába
ered néhány begőzölt, bosszúszomjas katona és „igazságtevő”, de a hangsúly a
filmben az üldöztetésen – úgy en-bloc -, a kilátástalan sorsokon, s még inkább
a kirekesztésen – és kirekesztettségen -, az emberi ostobaságon, és a különféle
rendszerhibákon van. Azokon a rendszerhibákon, amelyeken az egyén – egymaga –
képtelen változtatni.
Intelligens filmmel van dolgunk. Steven McGregor sztorija egy pillanatra
sem válik szentimentálissá vagy szájbarágóssá. Csupán az örök, univerzális
problémára mutat rá. Miszerint: „mindenki
egyenlő, de egyesek egyenlőbbek a többinél”. Hogy az ember alapvetően
milyen primitív lény: folyton birtokolni, uralni akar. S ha vérszemet kap egyre
erőszakosabbá, kapzsibbá és önzőbbé válik.
Mondhatnánk, hogy íme, itt van
ismét egy szikár, szűkszavú, keménykötésű western,
hisz a zsáner jellegzetes jegyei egyértelműen visszaköszönnek a képkockákon. Elsősorban
azonban egy megrendítő, nagybetűs drámával/tragédiával állunk szemben: történetünk
hőse, Sam már a kezdet kezdetén
bukásra van ítélve, s Thornton nem is
engedi, hogy bárki főszereplője segítségére siessen. Ez a rideg valóság! Sam nem kerülheti el a sorsát, még akkor
sem, ha az ítélőtábla felmenti – egyébként jogosan – a büntetés alól.
A Veszett vidék nem ringatja jóleső álomba a nézőt. A film legvégén
jön a gyomros, s jön az év egyik legkifejezőbb lezárása.
Nagyszerű film a Sweet Country, nem csak western hívőknek! De nem ám!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése