2017. március 31., péntek

Hullámlovasok - Ride


Minden tiszteletünk Helen Hunt-é! Baromira szeretjük Helen Hunt-ot!
A színésznő a ’90-es években élte fénykorát, de nemrégiben (2012) a lengyel író-rendező, Ben Lewin remek indie mozijában A kezelésben brillírozott (Oscar-jelölést ért a játéka!), jelezve, hogy nem puszira kapta ’98-ban az aranyszobrocskát. 


Szóval Helen Hunt színészi zsenije kétségbevonhatatlan. Viszont – mint minden földi halandón - rajta is fog az idő vasfoga, s 54 évesen már korántsem tartozik a legkeresettebb művészek közé Hollywoodban - és már közel sem bombázzák annyi szerepajánlattal mostanság, mint a ’90-es évek derekán. 


A művésznő tehát kénytelen kelletlen – ismét - magának rendezett filmet!
Már a 2007-es direktori debütért (Amikor minden változik) sem igazán rajongtak a nézők, és sajnos a Hullámlovasok sem aratott osztatlan sikert. 


Helen 2011-ben már kacérkodott ezzel a szörfös témával (ez volt Sean McNamara filmje, az Életem a szörf), s talán akkor kapott kedvet, hogy elkészítse a saját hullámlovas moziját; sok szép óceánparti képpel, látványos szörfös mutatvánnyal, nyakon öntve egy kis családi drámázással, anya-fiú egymásra találással.


A Hullámlovasok lehetett volna egy kompakt kis indie mozi, Hunt rendezői tapasztalatlansága azonban sokat csorbít az élményen. És ha már itt tartunk - muszáj bevallani - a film ritmusa (ritmustalansága) is a színésznő direktori inkompetenciájáról árulkodik.   
…pedig jó páros ők ketten Brenton Thwaites-szel (Az emlékek őre; Egyiptom istenei) és még Luke Wilson karaktere is bepasszol a képbe. 


Alapvetően kedves kis tanmese a Hullámlovasok, Hunt nem csinál magából ezúttal sem bohócot - bár a botox azért egyre szembetűnőbb -, a döcögős indulást pedig jól kompenzálják az LA-béli hangulatos szcénák.
Helen Huntnak meg végül is jól áll – még 54 esztendősen is – a neoprén, és különben sem tudunk rá haragudni, mert hogy kedveljük!

60%