2015. december 31., csütörtök

Hidden


Kamaradrámába oltott horror? Poszt-apokaliptikus klausztrofób thriller?
Mindegyik egy picit…
A ’Duffer Brothers’ néven futó rendező páros, vagyis Matt és Ross Duffer szerzői bemutatkozása rendkívül ambíciózus kis mozi; „kis” mozi, kis pénzből, rövid játékidővel… 


A 3 tagú család egy földalatti óvóhelyen húzza meg magát „a tragédia” után; immáron 10 hónapja bujkálnak az őket fenyegető veszély – a „szuszogók” - elől. Sokáig nem tudjuk, hogy mi történt „odakint”, Dufferék jó ütemben beékelt flashbackek segítségével adagolják az infót. Működik a suspense, bazira feszült a légkör.
A kis family saját kis szabályrendszer szerint él a föld alatt, ezt az elszeparált „makrovilágot” pedig a direktor duó kiválóan mutatja be! Érdekes, de a drámai él a leghangsúlyosabb, így az utolsó negyed óra b-kategóriás horror-elemei csorbítják is az élményt rendesen… kár érte, mert egészen odáig nagyszerűen építkezik a film, érezhető, hogy a Duffer-tesók a Wayward Pines-os meló során (az írói stáb oszlopos tagjai voltak) sok kis ügyes húzást, filmes praktikát lestek el M. Night Shyamalantól.
Az indiai rendező hatása erősen érződik a Hidden hangulatán és eszköztárán; a végjátékban jön is menetrendszerűen a tipikus „shyamalanos csavar”, amelyet bár ügyes előkészítés előz meg, mégsem üt akkorát, mint kéne. 


A Hidden ügyes, frappáns, de a Duffer Brothers formanyelve még nem elég kiforrott. A potenciál erősen ott van bennük, s biztos vagyok abban, hogy fognak ők még csillagos ötös horrort készíteni!
Bemutatkozásnak az Alexander Skarsgard kiváló alakításával megtámogatott Hidden azonban pont megfelel, összességében nincs okunk panaszra! Helyenként ugyanis kurvára ránk hozza a frászt a „szuszogók” konstans… szuszogása…
Tisztességes meló! 

65%

2015. december 30., szerda

Kábszer - Dope


A Dope kiváló példája annak, hogy ha sikerül frankón ’ráülni’ a flow-ra, akkor abból egészen frappáns dolgok születhetnek.
Rick Famuyiwa már a 2000-es évek eleje óta igyekszik filmjeiben a lehető legautentikusabban bemutatni a fekete-szubkultúrát, a hip-hopot és a ghetto életérzést. Korábbi munkái azonban (sem a Brown sugar, sem az Our family wedding) nem voltak annyira erőteljes, egységes alkotások, mint a Dope.
…amely kiválóan hozza a ’90-es évek MTV-hangulatát, nagyon erős soundtrackkel bír – amikor a srácok Nas The world is yours-ára bicajoznak hazafelé, na az kurvára menő -, és mindemellett klassz párbeszédekkel és remek karakterekkel operál. 


A fiatal fekete Malcolmnak saját punk bandája van, szenvedélyesen rajong a ’90-es évek hip-hopjáért; érzi magában a potenciált, így szeretne a Harvardra jelentkezni, de a közeg, a „Gödör”, vagyis a gettó, ahol él, nem enged a szorításból…
Malcolm többnyire két jó barátjával, Jibbel és a leszbikus leányzóval múlatja az időt. A fiatalok világmegváltó terveiket szövögetik, önmegvalósítanak, miközben azért persze akadályokat is gördít elébük az élet. …amikor pedig az ölükbe pottyan a „zsákmány”, vagyis egy koksszal teli hátizsák, megpróbálnak betörni a drogpiacra… 


A Puff Daddy és Pharrell Williams által producerelt Dope nagyon ügyesen lavírozik a zsánerek között. Briliáns dialógusokkal tarkított vígjáték, ügyefogyott gengszter sztori és felnövéstörténet egyben!
Shameik Moore nagyszerű a főszerepben, de a mellékkarakterek is hasítanak. Nakia szerepében pl. Lenny Kravitz lányát, Zoe-t láthatjuk, de Blake Andersonnak, a szétszívott agyú dílernek is köszönhetünk egy-két emlékezetes szcénát. A hőn áhított „niggerezésért” vívott szócsata pl. zseniális!
Famuyiwa perspektívája, „ahogyan” elmeséli a történetet, szintén külön megér egy misét! Mellőzi a demagógiát, s a szájbarágós üzenetet... A direktor minden egyes apró szegletét ismeri ennek a közegnek, az összes hátulütőjével és negatívumával együtt, mégis egy mérhetetlenül könnyed és jó kedélyű filmet rántott össze – nincs szenvelgős feka-dráma, drog-tragédia, sem okító jelleg.  


Egyetlen hibája a Dope-nak, hogy érzésem szerint picit hosszúra szabták a játékidejét - a feszesebb szerkesztés üdvözítőbb lett volna!
Ennek ellenére Rick Famuyiwa mozija üde színfoltja a 2015-ös év filmtermésének!
Kiváló zenék, nagyszerű karakterek, God bless the ’90s!!! 

80%