2017. április 30., vasárnap

Énekelj! - Sing


…és a hosszú hétvége apropóján hadd ajánljunk a figyelmetekbe – a jóindulattal közepes horror (Körök) és az abszolút pozitív csalódást okozó magyar kalandfilm (Kincsem) mellett - egy ari családi animációs filmet is.  


Az Énekelj! nem olyan végletekig kidolgozott és míves, mint a Disney és a Pixar munkái, viszont épp ezért nem is érezni rajta a „mindenáron megfelelni akarást”.
A Universal tett egy próbát és nem is sikerült rosszul a mutatvány. A Sing tulajdonképpen tök ártalmatlan, nem tör nagy babérokra, viszont témája okán rendkívül aktuális, a jól eltalált figurái miatt pedig tökre szerethető. 


Egy nagyszabású énekes show szerveződik az állatokkal benépesített „emberszabású” világban. A koala maci képében megjelenített Buster Moon, a valaha szebb napokat látott színház igazgatója úgy próbál kikecmeregni a sorozatos sikertelenségből és anyagi gondokból, hogy énekversenyt hirdet. Egy grandiózus show-t szeretne összerántani, mely által – terv szerint - színháza és a társulat újra régi fényében tündökölhet. 1000 dollár áll a rendelkezésére csupán, ezt kínálná föl nyeremény gyanánt, csak hogy idős, konstans látási nehézségekkel küszködő titkárnője véletlenül odabiggyeszt még két nullát a szórólapra az összeg mellé, így a város összes, magában tehetséget érző állata ott sorakozik másnap Buster castingján… 


Cuki kis reflekció ez az énekes tehetségkutatók uralta világunkra, az angol Garth Jennings mozija (Rémbo fia; Galaxis útikalauz stopposoknak) ráadásul még egészen friss és üde is.
Óriási dramaturgiai hook-okra és egyedülálló megoldásokra azért ne számíts, de a karakterek baromira rendben vannak. És noha meglepetéseket sem igen tartogat a sztori, szeretnivaló, szórakoztató kis mese a Sing, amely akár még a felnőtt nézőknél is simán betalálhat. 


Őszinte, zabálnivaló cukiság. Mi összességében csipáztuk!

65%

Kincsem


Bármennyire is arrogánsnak találom Nagy Ervint, bármennyire antipatikus számomra a pali, és bármennyire is akartam „nem szeretni” az új magyar block-bustert, bizony jól szórakoztam!
És miért? Mert Nagy Ervin olyasféle karizmával – és kvalitásokkal - bír, mint a tengerentúli szupersztár kortársak! És mert Herendi Gábor elgondolása igen is működik! Nem muszáj avíttas, nehézkes történelmi filmet készítenünk (lásd, A hídember, Honfoglalás), ha egyszer tudunk „játékosak” is lenni. 


A Kincsem vállaltan nem klasszikus értelembe vett történelmi mozi, hanem egy klassz kivitelezésű, „jóképű”, pofás romantikus kalandfilm, mely csupán érintőlegesen kapcsolódik a Kincsem-sztorihoz. Vagyis a Kincsem-sztori az alap Blaskovich gróf kalandos, mozgalmas 120 percéhez.


És ha még mindig kételyeid lennének, igyekszünk őket a továbbiakban is eloszlatni: Herendi tanult a hibáiból! Nyoma sincs a Magyar vándor übergagyi jeleneteinek és nyögvenyelős poénjainak. Végre van egy olyan kinézetű és dramaturgiájú, olyan forgatókönyvvel bíró nagy ívű mozifilmünk, ami miatt nem kell szégyenkeznünk.
Végig azt járt a fejemben a vetítés közben, hogy talán ez az a film, amit simán, jó szívvel elküldenék az amcsi barátomnak, hogy „tessék, itt egy magyar gyártású, ízig-vérig magyar film, magyar sztorival, dőlj hátra és merülj el benne!”. 


Mert, hogy meglepően szórakoztató a film - tempós és jól felépített. Akadnak azért persze mellényúlások (a Mizu-s poén létjogosultsága erősen vitatható, a finálé picit gejl, és vannak közhelyek is szép számmal), ugyanakkor a casting és a ritmus kiváló! 


Nagy Ervin mellett remekel még a Klárát alakító Petrik Andrea (Gárdos Péter filmjéből, a Hajnali lázból lehet ismerős a fiatal hölgy), illetve Gyabronka József és az angol zsokét életre keltő Kovács Lehel is. Végre olyasféle színészetet látunk itt, ami a „nagyvászonra való”, amely természetes és mentes a teátrális, színpadias modor(oskodás)tól!


Herendi modern, a klasszikus kosztümös filmek statikus hangulatától elrugaszkodott lazasága kicsit sem zavaró. Bár előképként bizonyára ott lebegett az alkotók szeme előtt Guy Ritchie Sherlock-ja, akkor is látszik/érződik, hogy rengeteg ötlet és vitathatatlanul sok-sok meló van a Kincsemben. (A végeredmény viszont mégsem lett izzadságszagú!)


Nem voltak elvárásaim, de a Kincsem kellemes, pozitív csalódásként hatott. Nem lesz korszakos mű, de semmivel sem rosszabb, mint az USA-ból érkező mainstream hasonszőrű mozik.
Kincsem annak idején lazán körbe verte a Monarchia összes magasan kvalifikált telivérét - sosem talált legyőzőre!
Mi most az ő energiájából erőt merítve szálltunk versenybe. S ha nem is nyertünk futamot, simán ott trappoltunk az élbolyban! Dicséretes! 

70%