A legjobb dolog ebben a filmben,
hogy egy pillanatig sem akar többnek látszani, mint ami. Őszinte, „egyenes” - a
legnagyobb vonzereje a „tisztasága”. Bár nem túl eseménydús, s a történet sem
túl különleges, Michael Maren
elsőfilmes író-rendező munkája mégis hordoz magában valami kis pluszt, amitől nem hagyjuk magára már az első 20
perc után.
Bryan Greenberg (Barátság
extrákkal; A csajok háborúja) tökéletes választás volt a főszerepre, de az
apát játszó Harris Yulin (Kiképzés; A sebhelyesarcú) is üde
színfolt, ahogy tulajdonképpen az összes mellékszereplő a helyén van.
Oké, a sztori valóban klisés:
az írói válsággal küszködő feltörekvő fiatal írót épp faképnél hagyja a barátnője. Hamarosan azonban jön az igazán rossz hír: Nathan édesapját szélütés érte… A srác hazautazik Floridába a szüleihez,
hogy segítsen, de végül mégis ő kap ’segítséget’… Ismerős?
Ezerszer látott/hallott történet,
ugyanakkor Maren a tőle telhető legemberibb módon nyúlt hozzá a „toposzhoz”. A Short history of decay-nek így sikerült
elkerülnie a sekélyességet… és bár nem egy fajsúlyos mozi, mégis kellemes
néznivaló, szívet melengető alkotás.
Nem is nagyon fűznénk hozzá
többet.
Nekünk alapvetően bejött ez a kis
Floridai trip.
65%