2015. október 31., szombat

Mission: Impossible - Titkos nemzet - Mission: Impossible - Rogue nation


…tök mindegy, hogy mennyire szimpatizálsz Tom Cruise-al, vagy mennyire tartod őt klassz színművésznek…
A Mission impossible franchise ugyanis bármennyire is Cruise-központú, mégsem a világ leghíresebb szcientológusáról, hanem a minőségi akcióról szól. Immáron közel 20 esztendeje. 


A kirobbanó erejű negyedik felvonás után a Jack Reacher rendezője, valamint a tavalyi év egyik legfainabb sci-fi – akciójának (A holnap határa) forgatókönyvírója, Christopher McQuarrie vette át a stafétát, és hát mit is mondhatnánk… egy kifejezetten feszkós, de jólesően régimódi 5. epizódot hozott tető alá, amely a korábbi 4 rész legfrankóbb momentumait vegyíti.


Talán nem ez a széria legerősebb darabja, de méltó a franchise-hoz. Tempós, feszkós, intelligens akció móka!
Ethan Hunt - John McClane hadnagy után szabadon - olyan akár a „felhúzós óra a digitális korban”, de épp ez az anakronisztikus jelleg adja a Titkos nemzet báját - hogy mer picit önironikus lenni. 


A történet természetesen ismét másodlagos, legyen annyi elég, hogy Huntnak ismét problémája akad, amelyben kis csapata, az IMF újfent a segítségére siet. 


Ezúttal Simon Peggnek jutott a ’kulcsszerep’; az ő karaktere jól muzsikált a Fantom protokollban, kár lett volna mellőzni. Sean Harris (Távozz tőlem, Sátán!; Prometheus) személyében pedig adott a kellően antipatikus pszicho-genyó is, és hát bónuszként ott van a titokzatos, femme fatale, Rebecca Ferguson (Herkules), aki talán az eddigi legerőteljesebb, legsugárzóbb női karakter a Mission impossible franchise történetében.


Elegáns és jó értelemben véve avítt, mint a legelső rész, akciódús, akár a személyes kedvenc harmadik etap, továbbá korszerű, látványos és tempós, miként a legutóbbi felvonás. 

80%