2016. augusztus 30., kedd

Vaksötét - Don't breathe


„-…visszajövünk kilenc nullanullakor! – Nagyon jó, a gyerekek félnek a sötétben! – Te is félsz a sötétben Marv, tudod jól…”
Fede Alvarez (Gonosz halott) szinte teljes egészében Magyarországon forgatott (csupán a külső felvételeket rögzítették Detroit külvárosában) kőkemény thrillere nem csupán egy komédiamentes Reszkessetek betörők parafrázis, hanem az év egyik legborzongatóbb mozifilmje! Persze az olyan hangzatos frázisok, mint pl. „az utóbbi évtized legütősebb amerikai horror filmje” - tegyük a kezünket a szívünkre - egyáltalán nem helytállóak a produkcióval kapcsolatban. 


Nem baj, ettől még jól fogsz szórakozni, garantált a rettegés! Alvarez valóban rád szabadítja az agresszió és a brutalitás minden létező formáját. A rendező folyamatosan emeli a tétet, feszkósabbnál feszkósabb jelenetek követik egymást, egy percig sem lankad a figyelem. Ami azonban a produkció erénye – nevezetesen a „magasfeszültség” – az egyúttal a gyengéje is. A sztori végjátéka zavaróan „túltolt”, annál a bizonyos - már most sokat emlegetett - „emblematikus” (?) szcénánál  pl. többen fel is röhögtek a vetítőteremben. Nem véletlenül! Jó pár logikai bakin és következetlenségen kell túltenned magad ahhoz, hogy messzemenően élvezhetővé váljon a produktum.


…a Vaksötét azonban mégiscsak szimpatikus mozi, ugyanis nem árul zsákbamacskát; amit vállal, azt maximálisan teljesíti. Kíméletlen, feszült, tempós és sokkoló. 


A zsáner ugyan nem újult meg, reformról meg pláne nem beszélhetünk, de egy teljesen okés thriller-horror crossovert azért kaptunk! Köszi!

70%

2016. augusztus 27., szombat

The fundamentals of caring


…a Netflix az elmúlt egynéhány évben számunkra, magyarok számára is bebizonyította, hogy képes nívós, megbízható minőségű saját gyártású sorozatokat, egész estés mozgóképeket készíteni, s mindenképp komoly vetélytársa a nagy filmstúdióknak.
A The fundamentals of caring ízig-vérig Netflix „termék” – nagyon ’independent’ -, és hát az az igazság, hogy az online filmforgalmazó ezúttal sem engedett a színvonalból! 


Paul Rudd és a kiváló Craig Roberts (Submarine) bámulatos játékával operáló indie mozi egyszerre működik frankón szórakoztató road movie-ként, intelligens, vicces vígjátékként és szívbemarkoló drámai történetként! 


A kerekes székes Trevor és a lelki válságban tobzódó ápoló Ben, együtt veszi nyakába az „államok” motelekkel és benzinkutakkal sűrűn tűzdelt poros országútjait. Egyrészt fel szeretnék kutatni Trevor sosem látott édesapját, másrészt – ami a fontosabb – az izomsorvadásos tini bakancslistájáról is ki szeretnének pipálni egy-két alapvető „tételt”. Szerelem, randi, állva pisilés és társai…
…lehetett volna ebből egy kurvára közhelyes, gejl filmet is kanyarintani, de a direktor Rob Burnett-nek sikerült a közhelyeket ízlésesen, okosan „összerendezni”, s így a végeredmény egy kellemes, üde, friss mozi lett! 


Remek párbeszédek sorjáznak, jó a tempó, és mindenekelőtt klasszak a színészek! Igen, még Selena Gomez sem vall szégyent!
Örvendetes továbbá, hogy Burnett nem ostoroz minket szájbarágós tanulságokkal, nem ’okít’, csupán elmesél egy nagyon emberi, kedves kis történetet és slussz. Nincsenek sallangok, a film és vele a sztori mindvégig a realitás talaján marad! 


Hétköznapi, mégis érdekes, nincsenek benne ’nagy pillanatok’, mégis picit katartikus - és nem utolsó sorban: baromira szerethető! 

80%