2016. január 27., szerda

Legenda - Legend


Nem csalás, nem ámítás: mind a mai napig elevenen él a híres/hírhedt Kray ikrek legendája az East End-en!
Anglia legmegátalkodottabb testvérpárja voltak ők, akik a ’60-as években uralmuk alá vonták egész Kelet-Londont.
A „srácok” divatos öltönyökben rohangáltak, pazar, fényűző életet éltek… stiklijeiknek, és gaztetteiknek hála azonban gyakorta összetűzésbe kerültek a Scotland Yarddal, így számos alkalommal „vendégeskedhettek” London legsötétebb kótereiben… A filmben Ronnie pszichopata jelleme, excentrikussága és vállalt homoszexualitása, valamint Reggie ’józansága’, és ’normalitása’ csap össze. Illetve csapna össze… mert a nagyszerű alapanyag dacára sikerült az alkotóknak szinte teljes egészében kilúgozni a sztorit...


Tom Hardy remek a kettős szerepben! Szinte fürdőzik az elmebeteg Ronnie karakterében, de a mindig tüchtig Reggie-t is abszolút meggyőzően és hitelesen hozza.
…a forgatókönyv azonban ahelyett, hogy a Kray-fivérek különös kapcsolatára és ádáz gengszterkedéseire összpontosítana, Reggie viszonylag izgalommentes szerelmi életét állítja a középpontba.
A tapasztalt Brian Helgelandtól egy jóval összeszedettebb, komplexebb mozit/koncepciót reméltünk ennél. Pláne úgy, hogy a direktor szerintünk remekül csípte el a sztori hangulatát. …Tom Hardy East End-jének ugyanis egyáltalán nem áll rosszul ez a kissé abszurd/groteszk ábrázolásmód! 


…azzal viszont, hogy a direktor Reggie feleségét, Frances-t teszi meg a sztori narrátorává, elszalasztja a Kray ikrek történetében rejlő lehetőségeket. ...ráadásul a mézédes romantika helyenként sajnos giccsbe fordítja a már amúgy is picit túlrajzolt mozit.
…a játékidő felétől már a jelenetek is meglehetősen banálisak. ...egy viszonylag izgalommentes sztori pereg a szemünk előtt – hiába Hardy bravúros alakítása, s Emily Browning sugárzó személyisége. 


Hibái ellenére azért nem tartjuk rossz mozinak a Legendát. ...csak kissé félresiklottnak… még a legjobbakkal is megesik…

65%

2016. január 26., kedd

45 év - 45 years


…ha már előző posztunkban az Amerikai Filmakadémia „ténfergését” és vele az Oscar-díj egyre szembetűnőbb presztízsromlását és színvonalesését taglaltuk…
Hollywood biztosra megy - nem újdonság... Manapság azonban már szinte valamiféle íratlan szabály, hogy merész, rendhagyó, bátor alkotás nem kerülhet be "a legjobb film" Oscar-nomináltjai közé. A tavalyi felhozatal talán kivételt képez, de ha sorba vesszük az elmúlt 10 év versenyfilmjeit, alig-alig találunk igazán kiemelkedő alkotásokat…
1989-ben egy olyan „finom”, légies dráma, mint Az alkalmi turista még versenybe szállhatott a „best motion picture” arany szobrocskájáért. Ma már ez elképzelhetetlen…
A 45 év is vélhetően nagyobb elismerésre számíthatott volna abban a bizonyos ’89-es esztendőben… Jóllehet, Charlotte Rampling-ot (Fiatal és gyönyörű; Melankólia; Swimming pool) végül jelölte az Akadémia - egy ilyen érett, kifinomult alakítást semmilyen módon nem lehetett figyelmen kívül hagyni…


Noha nagyjából 70 éves emberek a főszereplők – a Mercer házaspár 45. házassági évfordulójára készülődik éppen -, végtelenül izgalmas és tempós a film - ’mai’ a modor. Andrew Haigh rendező rendkívül precízen és kendőzetlenül tárja elénk az idős pár krízis helyzetét! 
A férj, Geoff (Tom Courtenay szintén nagyot játszik!) épp az évforduló előtt egy héttel kap hírt rég elfeledett, egykori menyasszonyáról: a véletlen baleset következtében évtizedekkel ezelőtt eltűnt Katya holttestét megtalálták a svájci Alpokban!!! A felkavaró, nem várt esemény – fordulat (?) - alapjaiban ingatja meg a Mercer házaspár békés idilljét... 


A direktor kivételes érzékenységgel nyúlt a történethez. Sebészi pontossággal boncolgatja, szedi ízekre a több évtizedes kapcsolatot. S mindeközben érdekes kérdéseket vet fel bizalomról, összetartozásról, az egyén autonómiájáról.
Haigh kíméletlenül ’szembesít’: egy biztos lábakon álló kapcsolatot is ki lehet gáncsolni pillanatok alatt. …precízen és érzékletesen mutatja be az emberi lélek bonyolultságát. Azt, hogy minden látszat ellenére rendkívül árnyalt, összetett, és komplex lények vagyunk. 


Kényelmetlen, de annál felszabadítóbb ’utazás’…

85%