Horror filmeken, és mindenféle
vizuális szörnyűségeken edzett lelkemet csupán egy zsánerfilm volt képes
kibillenteni az egyensúlyából, valamikor 2008 tájékán. Pascal Laugier azóta kultmozivá érett Mártírok c. horrorja nem csak végtelen kegyetlensége és brutalitása
miatt volt közel elviselhetetlen néznivaló, hanem felkavaró témája miatt is.
Laugier azóta is igyekszik más és több lenni a szimpla
horror-iparosoknál, s ez jószerivel megy is neki, viszont azt a zsigeri
élményt, amit 10 éve a Mártírokkal
tető alá hozott, azóta sem sikerült megismételnie.
Legfrissebb koprodukciós munkája,
a Ghostland hivatott betölteni a 10
esztendős "űrt" a francia filmes biográfiájában, s látva az előzeteseket a zsáner
rajongói joggal hihettek abban, hogy Laugier
vérszomjas énje ismét feltámadt, s a horror mágus újra elemében van.
A Ghostland azonban, azon túl, hogy hasonlóan ambiciózus, mint a
rendező egész eddigi munkássága, s kétségtelenül megcsillogtatja a mester
összes létező erényét, közel sem olyan összeszedett és konzekvens, mint a direktor
neve kapcsán folyton folyvást emlegetett Mártírok
c. alapvetés.
Viszont jóval többet ad –
élményben legalábbis -, mint a tengerentúlról tucat számra érkező transzcendens
horrorok zöme!
Laugier tehát ismét maga mögé utasítja a pályatársak legjavát. Hülyét
csinál a klasszikus horror-dramaturgiából, s a film derekán egy észveszejtő
csavarral állítja tótágasra az addig látottakat. Ilyesféle mutatványra azért –
valljuk be – kevesen képesek, még akkor is, ha logikai bakikban azért nem
szenvedünk hiányt.
Ráadásul épp a bizonyos
fordulópont után válik picit öncélúvá a film, s ekkor csúszik ki a gyeplő a
direktor kezei közül. S noha a Mártírok
ultra-kegyetlen képsorait meg sem közelítjük, azért akad itt is borzalom bőven.
A sztoriról balgaság lenne bármit
is kikotyogni, a lényeg, hogy Laugier
kockázatvállalása ismét tanítani való, és az is szimpatikus, ahogy mer
elrugaszkodni a jól bevált horror-kliséktől.
Ettől függetlenül azonban a
katarzis mégsem jön össze, s ismerve a rendező eddigi munkáit, igazán új
mondandót sem sikerült belecsempésznie legfrissebb művébe:
Az ember szenved, az ember
megőrül és belebetegszik a kínokba.
Az igazi „horror” az elménkben
lakozik!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése