2018. február 28., szerda

2017 TOP 30


Hamarosan itt a vasárnap, s vele a 90. Oscar-gála! Természetesen baromira fogunk szurkolni Enyedi Ildikóéknak, de a ceremónia előtt még, a blog szokásához hűen mi is összegzünk, s megosztjuk veletek 2017-es kedvenceink 30-as listáját. Jöjjön hát a nagy műgonddal összeválogatott 'BEST OF'!

30. SWEET VIRGINIA


Markáns, noir-os, feszült hangulat, valamint a karizmatikus Jon Bernthal és a kiválóan teljesítő Christopher Abbott. Jamie M. Dagg hallgatag, szikár krimidrámája az egyik nagy kedvencünk 2017-ből. Hangulatos, emlékezetes darab.

29. AZ


Ismerve a regényt, még mindig nem vagyunk biztosak abban, hogy a második rész képes lesz abszolválni az első színvonalát (vajon hogyan tudják majd az alkotók külön választani a múlt és jelen idősíkját?). Muschietti mozija azonban kiválóan hozza a horror mester könyveinek hangulatát, s sikerével újra ráirányította a filmvilág figyelmét Stephen King történeteire. Melynek folyományaként egyre több adaptáció készül a horror legenda műveiből. Érdemes, hisz az életmű igen erős, s King aktivitása még sok-sok évtized után is töretlen. Van tehát miből szemezgetni!

28. AZ IGAZI CSODA


Nyilván nem véletlen, hogy karácsonyra időzítették a premiert. Nyilván van ebben egy jó nagy adag manipulatív töltet. Az álomgyár marketing gépezete teljes erőbedobással működik! Ugyanakkor a cím nem hazudik: Az igazi csoda valóban „igazi”, és valóban „csoda”. Olyan film, ami jó kezekbe került, szerencsés csillagzat alatt született. És ha mantrázik, pozitív, klassz dolgokat mantrázik. Amelyeket nem lehet elégszer mantrázni. Az év családi filmje!

27. TŰNJ EL!


A 2017-es év amerikai horror szenzációja, ami valójában nem is igazán horror... A Tűnj el! hosszú idő után az első olyan „zsánerfilm”, amelyet a legjobb filmnek járó Oscar-díjra jelölt az Amerikai Filmakadémia. Valóban figyelemre méltó alkotás! Jordan Peele forgatókönyve pedig külön megér egy misét! Annyira provokatív és komplex!

26. EGY SZENT SZARVAS MEGGYILKOLÁSA


A Homárt jobban kedveltük, az valahogy zsigeribb, felkavaróbb, összetettebb volt, de Lanthimos ezzel az új filmmel sem hazudtolta meg önmagát: kompromisszummentes, sajátos, és imponálóan öntörvényű szerző! Aki mindig valami egészen érdekes és megdöbbentő témához nyúl. Kemény menet.

25. KOJOT 


Kult. Az egész, ahogy van. És talán ennek az egész hajcihőnek is így kellett történnie, hogy még inkább "kult" legyen. Ez van.

24. BARRY SEAL, A BESZÁLLÍTÓ


Sosem voltunk nagy Tom Cruise-fanok, Barry Seal sztorija, s a belőle készült film azonban 2017 egyik legkellemesebb mozis élménye és pozitív csalódása volt a számunkra. Cruise, hála az égnek, most közel sem annyira tenyérbemászó, mint lenni szokott! A történet kiváló, őrjítően szórakoztató, a rendezés dinamikus.  Doug Liman munkája az egyik legütősebb közönségfilm tavalyról!

23. OKJA


Elképesztően bírjuk a dél-koreai mozikat, Joon-ho Bong azonban az utóbbi időben egyre látványosabban kacérkodik a tipikus távol-keleti jegyek és a hollywoodi stíl házasításával. Ezúttal is ez utóbbi történik, de azontúl, hogy az Okja talán a direktor eddigi – a nagyközönség számára is – legbefogadhatóbb alkotása, Bong nem hasonult meg és a jellegzetességeiről még Amerika kedvéért sem volt hajlandó lemondani. Az Okja okos, intelligens, szívhez szóló tanmese. Az egyik titkos favoritunk tavalyról.

22. TESTRŐL ÉS LÉLEKRŐL 


Enyedi Ildikó Oscar-jelölt (és talán hamarosan Oscar-díjas…), Európai Filmdíjat és még számos elismerést elnyert emlékezetes alkotása, mely az élet legfontosabb jelenségét, magát a szerelmet boncolgatja, méghozzá egészen rendkívüli és szokatlan módon. Mit is mondhatnánk még? Rettentően szurkolunk!

21. THE MEYEROWITZ STORIES (NEW AND SELECTED)


Számunkra az év színészfilmje! Dustin Hoffman végre ismét csúcsformában! Adam Sandler és Ben Stiller szintén zseniálisak Noah Baumbach családregényének késői fejezeteiben, melyek egy new yorki entellektüel família hétköznapi csatározásaiba és egész életüket érintő vívódásaiba engednek betekintést. 

20. TELJESEN IDEGENEK


Ó, te jó ég! Felröppent a hír, miszerint magyar remake készül Paolo Genovese kiváló kamaradrámájából. Biztos, hogy szükség van rá? Mert az olasz mozi nagyon is rendben van, maximum csiszolni lehetne rajta picit, de azt meg már – ily módon - utólag minek? Hisz így, picit tökéletlenül is nagyon egyben van ez a mozi! (Lebilincselő társadalomkritika, frappáns, ügyes dramaturgia.) Minek ezt elrontani kérem?  

19. NYERS


Az év horrorja, az év legbizarabb témája. Nem ajánljuk mindenkinek, főként a konvencionális, klasszikus ízeket preferálóknak nem, de aki vevő a különlegességekre, annak vélhetően el fogja nyerni a tetszését a Nyers. A séf ajánlata! Szigorúan véresen!

18. LOGAN - FARKAS


Bár még mindig Nolan Batman-trilógiáját tartjuk a szuperhős mozik non plus ultrájának, a Logan vitathatatlanul ott lohol a Denevérember fenekében. James Mangold kíméletlen, sötét, mégis szórakoztató filmet forgatott - noir-os, neo-westernbe oltott hangulattal megspékelve. Wolverine – és vele Hugh Jackman – nagyon is megérdemelte ezt a szenzációs búcsúsztorit!  

17. 1945


Szerettük a Testről és lélekrőlt, és természetesen nagyon szurkolunk neki majd vasárnap éjjel, de az év magyar filmje nálunk akkor is Török Ferenc elképesztő hangulattal bíró, zseniális 1945 c. alkotása, melyben Rudolf Péter élete alakítását nyújtja a dölyfös, akaratos, kapzsi jegyző szerepében. Ha még nem láttad, feltétlen pótold! Az utóbbi évek egyik legjobb magyar mozija!

16. LADY MACBETH


Florence Pugh. A 2017-es esztendő egyik leglátványosabb színészi kiteljesedése ehhez a névhez köthető. Alig másfél óra a film, de a kishölgy a legnagyobbakat idéző jellemfejlődés bemutatásával kápráztatja el a nézőt. Ördögi metamorfózis ez. Parádés, de iszonyúan kellemetlen mozi a Lady Macbeth!

15. RÖGTÖNZÖTT SZERELEM


Saját élményeken alapuló őszinte, szívhez szóló romantikus komédia. Ilyet még nem láttál! Judd Apatow-ék támogatásával Kumail Nanjiani szállítja az év dramedy-jét!

14. DETROIT


A The Hurt Locker továbbra sem tartozik a kedvenc sok Oscar-os filmjeink közé, Kathryn Bigelow-t viszont annál inkább szeretjük. Egyrészt a direktorasszony felel kedvenc ’90-es évekbeli akciófilmünkért, a Holtpontért, másrészt itt a Detroit újabb nyomós érvként a rendezőnő zsenialitása mellett. Az új mű szerintünk az eddigi legveretesebb Bigelow-mozi. Felkavaró, hatásos, izgalmas, érzékeny alkotás a Detroit, közel hibátlan dramaturgiával!

13. SZÓLÍT A SZÖRNY


J.A. Bayona eddigi legletisztultabb, legérettebb munkája. Amely tavaly év elején olyannyira megríkatott minket, hogy még mindig bennünk él ama február eleji, téli estének az emléke, amikor dagadtra bömböltük a szemünket eme csodálatos, sokatmondó, gyönyörű mese hatására. 2017 egyik legszebb filmje az A Monster Calls!

12. BOMB CITY


Nagyjából az utolsó pillanatban futott be a listánkra ez a remek indie film: 2017 egyik legkiválóbb független mozija. Nem csak a székbe szegező, izgalmas, megtörtént eseménysor okán, hanem Jameson Brooks ügyesen felépített suspens-e, narratívája, emlékezetes karakterei, s a történet „mindig aktuális” üzenete miatt is fontos film a Bomb City!    

11. BRIGSBY MACKÓ


Az esztendő legkirályabb, legötletesebb indie filmje! És egyben legkedvesebb feel-good mozija! Dave McCary – a Saturday Night Live írója és rendezője, nem mellesleg Emma Stone újdonsült szerelme – megannyi rövidfilm és tv sorozat után elkészítette első, egész estés moziját a főszereplő, író Kyle Mooney hathatós közreműködésével. A végeredmény egy végtelenül szerethető, intelligens, aranyos kis mozi, amely a geekeknek, a kívülállóknak, de legfőképp magának Brigsby-nek a szuper mackónak állít örök emléket.

10. DUNKIRK


Nolan precíz mesterműve simán odatehető a filmtörténet legnagyobb hatású háborús eposzai mellé. Mindig hiányoljuk a rendezőtől az emocionális töltetet; néha olyan jó lenne látni Nolan esendő, emberi oldalát. Most ez utóbbiból is megcsillant egy picit a direktor. S lehet vitatkozni azon, hogy a Dunkirk mennyire kardinális, elemi része az eddigi életműnek, az nehezen kérdőjelezhető meg, hogy a 2017-es év top mozijai között egyértelműen ott a helye.

09. HOLDFÉNY


Izgalmas, merész, bátor téma. Eddig még nem látott formában. A tavalyi Oscar-nyertes Holdfény azonban nem csak a témája, hanem rendhagyó szerkesztése és az elemi mondanivaló miatt is fontos mozi! Megérdemeltek a díjak, megérdemelt a figyelem!

08. ÉLETEM CUKKINIKÉNT


A svájciak Oscar-díjra jelölt stop-motion gyöngyszeme minimális eszközökkel képes valós, mély érzelmeket kiváltani a nézőből. Bámulatosak Claude Barras és csapatának technikai megoldásai. Mégis, az Életem Cukkiniként a történet egyszerűsége, és végtelen őszintesége miatt válik igazán felejthetetlenné. Kedvenc coming-of-age filmünk 2017-ből!

07. PATERSON


A tavalyi év leglíraibb, legemlékezetesebb „passzív” mozija a Paterson. Amelyben – látszólag - nem történik túl sok minden. Mégis nagyon izgalmas a film nyelvezete, s nagyon imponáló, ahogy magasról tesz a trendekre; és nagyon király, ahogy stílusosan, irigylésre méltó eleganciával járja a maga útját. És közben mennyi mindenről beszél, te jó ég! Jarmusch is back!

06. NYOMD, BÉBI, NYOMD!


Nagybetűs, minőségi szórakoztatás! Légies, frappáns, egyedi akcióbalett, amellyel Edgar Wright tuti, hogy stílust teremtett. Jönnek majd az imitátorok, csak figyeld!

05. NÉMASÁG


A Silence a rendezőzseni Scorsese tulajdonképpeni szerelemgyereke, évek óta dédelgetett filmes projektje, szívügye. Lehetséges, hogy Marty ezzel a filmmel szerette volna kompenzálni az egyházat 1988-as, nagy botrányt kavart Krisztus utolsó megkísértése c. mozijáért. Meglehet… Mégis hiba volna a Némaságot egyfajta bocsánatkérő filmes gesztusként elkönyvelni, ugyanis a Scorsese-életmű egyik lekiválóbb darabjáról beszélünk. Őszinte, nagyhatású, nem elmismásolt, nagyon is bevállalós vallási témájú filmalkotás a Silence!  

04. BÜNTETŐ ÖKÖL 


S. Craig Zahler emelte a tétet, s a tavalyi Bone Tomahawk után – ami szintén óriási kedvencünk volt -, egy újabb gyöngyszemmel örvendeztetett meg minket! Vince Vaughn pokoljárása egyike a 2017-es esztendő legintenzívebb mozis élményeinek. Craig a Csontok és skalpokban a westernt házasította horrorral, a maga furcsa, bizarr módján. Most szociodrámával indít – altat -, majd nagyjából a játékidő derekán ritmust vált és ránk szabadítja a poklok poklát. Vince Vaughn zseniális a főszerepben! Jövőre pedig jön az újabb S. Craig Zahler – Vaughn együttműködés, a Dragged Across Concrete. Amelyben Mel Gibson is erősíti majd a csapatot! Mit is mondhatnánk? Alig várjuk…

03. GYILKOS NYOMON


Taylor Sheridan második rendezésével igazolja, hogy nem csak forgatókönyvíróként kimagasló tehetség, de direktorként is képes maradandót alkotni! A Wind River napokig velünk volt. Okos, intelligens, letisztult thriller-dráma, emlékezetes karakterekkel, s egy elképesztően izgalmas, összetett, rétegzett sztorival.  Ha valaki, akkor Sheridan képes minőségi „irodalmat” csempészni a mai, amerikai mainstream moziba! Nagyon-nagyon szerettük ezt a filmet!

02. A RÉGI VÁROS


Kenneth Lornegan tűpontos rendezése, tökéletesre csiszolt, mesteri forgatókönyve, s Casey Affleck élete alakítása. Modern siratóének a Manchester by the Sea. 2017 legjobb élőszereplős mozija, olyan megkapó dráma, amely nem csak a tavalyi, de az elmúlt évtized filmterméséből is magasan kiemelkedik.

01. A VÖRÖS TEKNŐS


Tavaly január 12-én debütált a magyar mozikban a svájci Michael Dudok de Wit gyönyörűséges animációs mozija, A vörös teknős. A kultikus Studio Ghibli, valamint – nem csalás, nem ámítás – a Kecskemétfilm is hathatósan közreműködött az alkotás létrejöttében. A végeredmény pedig – nem túlzunk – a valaha készített egyik legcsodálatosabb animációs élmény. Faltól falig tökéletes mozi a La tortue rouge! Erős emóciók, mély mondanivaló, éteri hangulat. Varázslat! Az év filmje! 

Ingrid Goes West


Matt Spicer okos – de nem eléggé okos -, hangulatos, s a dramaturgiát figyelembe véve vitathatatlanul izgalmas mozija egy rendkívül aktuális jelenséget vesz górcső alá. Spicer a közösségi oldalak (Facebook, Instagram – esetünkben inkább Instagram) társadalomra, s legfőképp személyiségünkre gyakorolt hatását pécézi ki magának, s megmutatja, hogy milyen torzulásokhoz, lelki sérülésekhez vezethet, ha valaki csak és kizárólag az imént említett platformokon éli az életét.


Az Aubrey Plaza által remekül megformált antihős, Ingrid csupán azért utazik a napos nyugati partra, hogy egy általa favorizált insta-sztár nyomába eredjen. Ingridnek nem esik nehezére arcátlan hazugságokat kitalálni, hogy minél közelebb férkőzhessen idoljához, az insta posztjai alapján irigylésre méltó, fényűző életet élő, rettentően cool és menő Taylor-hoz.  
Persze idővel kiderülnek Ingrid turpisságai, ahogy fény derül arra is, hogy Taylor ugyanúgy a kirakat valóság rabságában él, és csak úgy, mint Ingrid, ő is önhazugságokkal áltatja magát.


Spicer szórakoztató, kompakt filmet forgatott, de mégsem elég bátrat, és szókimondót.
A téma ugyanis több iróniát, és élesebb kritikát kíván! A rendező sajnos számos vonatkozó ziccert kihagy. Többnyire hanyagolja a csípős, szatirikus hangvételt, ami filmje domináns jellegét adhatta volna.


Fontos kérdések merülnek föl, Spicer ügyesen csűri-csavarja a történetet, a szereplői kiválóak (Aubrey Plaza és Elizabeth Olsen profin muzsikálnak), de többségében csak felszínes állásfoglalást kapunk.
Jóllehet, a lezárás frappáns (ott meg is mutatkozik a rendező-író Matt Spicer zsenije).


Izgalmas téma, picit felemás kivitelezés, de bőven reményteli rendezői debüt egy ígéretes fiatal szerzői filmestől!
Bár bőven nem hibátlan, összességében kedveltük!

70%

A víz érintése - The Shape of Water


Hogy a néhai Paul Zindel, Pulitzer-díjas íróé az érdem? A jó ég tudja. Tény, hogy sok az egyezés Del Toro felnőtt meséje, és Zindel 50 éve bemutatott, Let me hear your whisper c. színdarabja között. És az sem zárható ki – már csicsergik a verebek -, hogy a ludas nem is a négyszeres Oscar-jelölt író-rendező, hanem Daniel Kraus, Del Toro társ-forgatókönyvírója.


A plágium-gyanú mindenesetre fennáll, s a 13-szoros Oscar-jelölt A víz érintésének nyilván nem jött jól ez az egész, így pár héttel az év legnagyobb filmes eseménye előtt.
Viszont, ami a tényen nem változtat: a The shape of water jó film! Talán a 13 nomináció barokkos túlzás, s szimplán az Akadémia marketing gépezetének erős túlkapása, nem lódítottak a kritikusok, amikor azt mondták, hogy ez a legjobb Del Toro – mozi A faun labirintusa óta. (Halkan jegyeznénk meg: azért nem olyan jó, de hasonlóan csodás, megkapó, zseniális pillanatai vannak, mint a rendező 2006-os, kultikus csúcsteljesítményének.)


Látszólag egy végtelenül egyszerű, konvencionális sztorival állunk szemben. A víz érintése klasszikus mese, amelybe Guillermo Del Toro szokásához híven belecsempészte a rá jellemző eklektikusságot (csak úgy cikázunk a stílusok és a hangulatok között), keménységet (akadnak igen-igen véres, és horrorisztikus szcénák), és a dél-amerikai írótól, Gabriel Garcia Marqueztől eltanult mágikus realizmust, s az arra jellemző furcsa, bizarr ábrázolásmódot (Del Toro több interjúban is említette már, hogy nagy favoritja a kolumbiai, Nobel-díjas író).


Fantasztikum, izgalom, szerelem, dráma. Elnyomók és elnyomottak viszálya. A jó és a rossz örök küzdelme.
A film ereje nem a történetben rejlik, hanem Del Toro tűpontos szerkesztésében, valamint a színészi alakításokban. Sally Hawkins (Happy Go Lucky; Blue Jasmine) viszi a hátán a sztorit, mögötte nem sokkal lemaradva jön a zseniális gonosz, Michael Shannon. De a mellékszerepekben is olyan csodálatos művészek domborítanak, mint Richard Jenkins (az ő karaktere is telitalálat!), illetve Octavia Spencer.


Emellett a korfestés, illetve a Del Toro által sajátságosan ábrázolt hidegháborús Amerika is szemet gyönyörködtető. Mese-díszletekben járunk, miközben mégis minden nagyon, de nagyon valóságos.
Könnyű elveszni/elmerülni ebben a szürreális, picit hideg-rideg, ugyanakkor nagyon emberi miliőben. Ilyet csak Guillermo del Toro tud!


Jean-Pierre Jeunet neve azért felsejlhet a képkockákat nézve. Jeunetnál is valami hasonló természetességgel kel egybe a rögvalóság és a realitástól jó messzire elrugaszkodott fantázia.
Mese ide, vagy oda, Del Toro hősei hús-vér emberek. Olykor magukhoz nyúlnak fürdés közben, a meztelenséget nem tabuként kezelik, s az általuk megélt/átélt szerelem is ugyanolyan esendő, mint a való életben.
Ezzel a kíméletlen őszinteséggel - és emberi játékossággal - igyekszik oldani a meseszerűséget a direktor, s közbeékelt bizarr jeleneteivel tudatosítani a nézőben, hogy a valóság és a fantázia tulajdonképpen nem is állnak olyan távol egymástól. Nincsenek korlátok!


A víz érintése nem Guillermo Del Toro eddigi legszenzációsabb alkotása; ugyanakkor ügyes, emlékezetes mese, lélegzetelállító vizualitással és látvánnyal, erős karakterekkel, megkapó atmoszférával.
Octavia Spencer Oscar-jelölése – véleményünk szerint – „akadémikus” túlzás, ellenben a rendezői arany szobrocskát lazán odaítélnénk a mexikóinak, s Sally Hawkinsnak is vitán felül kijárna a díj!
Vasárnap éjjel minden kiderül!  

80%

2018. február 26., hétfő

Az Igazság Ligája - Justice League


Superman, Batman, Cyborg, Aquaman, Flash és Wonder Woman.
Ilyen tagsággal nem lehet mellélőni!
Pedig de!


A DC valahogy nem képes kiköszörülni a csorbát. Valami nagyon nincs rendjén a stúdió háza táján. Főleg, hogy A-kategóriás rendezők és színészek, meg soktagú forgatókönyvíró-team dolgozik rendre azon, hogy sikerüljön végre az istállónak az, ami a Marvelnek csuklóból megy.
A Justice League ugyan még így is klasszabb – valamivel - a Batman vs. Supermannél, de egy ilyen ütőképes brigádtól azért joggal vártunk jóval többet. Mondjuk magas fokú, minőségi szórakoztatást.


Picit megúszós és fapados Zack Snyder szuperhős-összefogása, pedig 300 misi állt a sztárrendező rendelkezésére, hogy összerántsa a projektet. A CGI mégis picit gyengusz, a sztori meg jóindulattal is csak jó közepes – úgy is, hogy a szereplők között azért ímmel-ámmal, de működik a kémia.
Viszont Steppenwolf elég kínos főgonosz. És noha teljes pusztulással fenyegeti a Földet – naná, mivel mással? -, mégis nehéz elhinni, hogy ő és randa szárnyas ork-szerű armadája valós fenyegetést jelent az emberiség számára. Vagy, hogy az Igazság Ligája ne tudna elbánni a megszállókkal viszonylag könnyedén. Persze szükség van Superman exhumálására és gyors defibrillálására, onnantól kezdve azonban már nincs kétség, hogy a superhero-k lazán veszik majd az akadályt.


Szóval picit tétnélküli a hadd el hadd.
Gal Gadot azért igyekszik, Ezra Miller úgy szintén – bár olykor túlzásba viszi a jópofizást -, Ray Fisher jellegtelen, Jason Momoa vitathatatlanul keménykötésű és passzol hozzá a szerep, Henry Cavill éteri, Ben Affleck Batman-je pedig olyannyira nyugger, hogy nehéz igazán komolyan venni – mármint az ütőképességét.


Még mindig hiszünk a DC-ben, mert a Justice League (is) képes látványos, tetszetős villanásokra, s a szereplők is tök rendben vannak. Egy jobb forgatókönyv, egy mívesebb sztori hiányzik és akkor helyre áll majd a (szuperhős) világ egyensúlya.

60%

2018. február 25., vasárnap

Only the Brave


2013-ban egy villámcsapást követően lángba borult az arizonai Yarnell hegyoldala. A több mint 800 hektáron tomboló tüzet és annak terjedését a kivonuló profi tűzoltó brigádok több napon át próbálták megfékezni. Az akció során a helyi illetőségű Granite Mountain Hotshots lánglovagjai közül végül 19-en (!!!) életüket vesztették. Nekik állít emléket az Only the brave.
Méltó emléket? Őőőő...méltót!
Az már más lapra tartozik, hogy a film maga tipikus Hollywood-i biztonsági játék, az ilyen jellegű mozik összes kliséjével és tipizált karakterével.


Az mindenképpen átjön, hogy ezek a fickók nap mint nap a köz érdekében, egy nemes célért viszik vásárra a bőrüket; Joseph Kosinski azonban túlsulykolja az üzenetet, s a feszt amerikai zászlót lengető háborús mozikhoz hasonlóan heroizálja – a tragikus események dacára is picit visszatetsző módon - a hőseit.
Pedig közhelyparádé és szentimentális lózungok nélkül is simán meghatódtunk volna, s értenénk/éreznénk az események súlyát.  


Az expozíció picit hosszadalmas, de nyilván tudták az alkotók, hogy ahhoz, hogy ütőképes legyen a dráma, muszáj a karaktereket közelebb hozni a nézőkhöz. Ez a mutatvány is csak tessék-lássék sikerült. A jellemábrázolás ugyanis többségében igen felszínes és elnagyolt.


A Granite Mountain Hotshots csapatának mindennapjait bemutató szcénák a tengerészgyalogos, „afganisztános” amcsi filmek sablonjait hozzák. Belterjes galeri ez. A lánglovagok pedig igazi kemény legények. Elkülönült törzs, valóságos hadtest, ahová kiváltság tartozni. Ha viszont – nagy nehezen – bekerülsz a körbe, a „család” bármely tagja gondolkodás nélkül hajlandó „tűzbe menni” érted. Hisz itt mindenki testvére mindenkinek!


A casting impozáns, de Miles Telleren kívül igazán egyik nagyágyú sem képes emlékezetes alakításra. Josh Brolin hozza a kötelezőt. Jennifer Connelly megjegyzős, de a szkript túl kevés teret enged neki és a karakterének – pedig, ha már személyes szál, az ex-drogfüggő házaspár sztorija a legizgalmasabb mind közül…
Taylor Kitsch szintén csak asszisztál, ahogy Jeff Bridges is. Andie MacDowellről nem is beszélve, akinek nagyjából két mondata van a filmben – ezért kár volt idecitálni szegényt.


Több dráma (kevesebb vállveregetés, és pátosz!), no meg egy kis realitás és földhözragadtság elkélt volna, és akkor tök okés!
Apropó! Kosinski vezényli az új Top Gun filmet. Ott mi lesz majd, te jó ég! Csillagos-sávos lobogó és csöpögős emelkedettség minden mennyiségben.
Az Only the brave korrekt iparos meló, de semmi több. Nagy-nagy sajnálatunkra…

60%